Torott szarnyu vandormadar

Mar mindenki elment haza, akivel joban voltam. Mar csak en maradtam. Ugy erzem magamat, mint a torott szarnyu vandormadar, aki nem repulhetett haza a tobbiekkel. Tegnap este visszajottem Santiagoba, persze reggel a szobaban hagytam a Santiago terkepet, amit Era adott, ezert csak elindultam a varosban a buszpalyaudvarrol, magam sem tudtam, hogy merre, nem is kerdeztem meg senkit, mert nem tudtam, hogy abba az alberguebe akarok menni, ahol aludtam, vag abba, amit Era mondott. Vegul oda lyukadtam ki, amit Era mondott, hogy hogyan, nem tudom. Este nagyon lelkesen koszont nekem egy francia bacsi, azt mondta, hogy Corrion de los Condesben talalkoztuk. Fogalmam sem volt rola, hogy ki. Reggelinel ismet talalkoztunk a konyhaban, es akkor esett le, hogy o az, aki kezetcsokolt nekem es minden nonek. :-) Annyira megorultem neki, hogy osszeszedtem maradek franciatudasomat, es felig franciaul, felig angolul valtottam vele par mondatot. Pedig nagy kedvem lett volna beszelgetni vele. Majd bementem a varosba, eleget tettem a kotelezettsegemnek, ami elol vasarnap elmenekultem, bementem a kapun, ami csak szent evekben van nyitva, atoleltem a szobrot (en, hehe, ezt se gondoltam volna), megneztem a sirt, elmentem a 12 oras misere, mert hagyomanyosan a deli misere "kell" elmenni, majd osszefutottam azzal az aranyos parral Quebecbol. :) Annyira ereztem, hogy veluk meg talalkozni fogok. Kinyomtattam a beszallokartyamat, vagy mit, es most kicsit netezek. :-) Holnap meg vegre en is repulok haza. :-))

Vamos a la playa

Reggel mire felkeltem (f8), mar csak egy idos sved no volt a szobaban, ahol egyebkent is negyen voltunk. Kedves volt, elbeszelgettunk kicsit, majd jott az sms a nemetektol, hogy fel oraval kesobb talalkozzunk a reggelihez. Igy tehat kimentem a kikotobe, es megneztem a napfelkeltet, ami 9 orakor volt. :) Fel ora mulva megreggeliztunk, es elvaltak utjaink estig. Ja, mondtam mar, hogy valamiert Chantal ragaszkodik hozzam. Visszafele setalva osszefutottam az idos angol es svajci urakkal, akikkel az elmult napokban tobbszor is talalkoztunk. Veluk beszelgettem, majd elindultam ismert vissza az alberguehez. Nem messze az alberguetol van egy irto budos, tengeri novenyekkel boritott partszakasz, ez elott kerdezte meg egy srac tolem spanyolul, hogy ez-e a playa. Mondtam neki angolul, hogy nem tudom. O ment tovabb a partra, levette a hatizsakjat, ledobalta a ruhait, majd anyaszult meztelen belement a vizbe. Mire ezt a kis oblot megkerultem, es leultem a padra, hogy sms-t irjak, mar ott is termett egy rendor, es ruhat parancsolt a sracra. Ezzel egyidoben erkezett meg Era, akit mar vagy 2 hete nem lattam, es meg sem ismertem eloszor. O is abba az alberguebe igyekezett, amelyikben en is megszalltam. Ittunk egy sort, majd a supermercadoban bevasaroltunk, kiultunk a part melle egy padra, megebedeltunk, elmentunk kavezni, es mar 4 ora volt. Itt elvaltak utjaink, en elmentem a szep homokos oceanpartra fesus kagylot gyujteni. Gondoltam, vegre kicsit egyedul lehetek, de ekkor felbukkant az a svajci lany, akivel mar szinten napok ota rendszeresen osszefutunk. Vegul a homokos oceanparton magamra hagyott, ahol fesus kagylot kellett gyujtenem, de csak egy darabot talaltam, kozben a labamat nyaldosta az ocean, es sutott a nap, mintha nyar lett volna. Sajnos sok idom nem maradt keresgelni, mert 6-kor mar indulni akartam naplementet nezni. Visszamentem egy pulcsiert az alberguebe, es fel 7-kor elindultam a vilagitotoronyhoz, ami nem is torony egyebkent, hanem egy haz. Era allitolag mar ott volt, meg a svajci lany, de egyikojuket sem lattam. Mondjuk nem is nagyon kerestem, csak korbementem. Leultem egy sziklara, es bamultam a nappal szemben a nagy kek oceant. Olyan volt, mintha moziban lennenk, mindenki leult, es nezett a nap fele. Amikor a nap utolso kis darabkaja is eltunt a lathataron, tapsolni kezdtek az emberek, mint tegnap. Elindultam vissza, utkozben belebotlottam a lengyel emberbe, akivel tegnap egy darabon egyutt gyalogoltunk, majd amikor a zarandok szobranal fenykepeket csinaltunk, eszrevettem Erat is. Visszamentunk az alberguebe, es semmi kedvem nem volt tengeri herkentyut enni a nemetekkel. De sajna kuldtek sms-t, hogy hol vagyok mar. Vegul elmentem, megiscsak utolso este, vagy mi. Vacsora utan elbucsuztunk. Csak tudnam, hogy miert vagyok meg mindig itt. Holnap delutan visszamegyek Santiagoba. Pentekre tervezem a zarandoklatom befejezeset jelento katedralislatogatast, Szent Jakab sirjanak megtekintesevel, Szent Jakab szobranak atolelesevel (??), meg a hivatalos 12 oras zarandokmisevel.Ezen kivul mar csak az a feladatom maradt, hogy kimossam a ruhaimat, ezuttal mosogepben, hogy elviselheto szagom legyen, megis visszaterek szombaton a civilizalt tarsadalomba, vagy mi.

28. nap, Olveiroa - Fisterra, 32+3 km

Reggel f8-kor akartunk kelni, de vegen 8 ora lett belole. A nemetek elozo nap megrendeltek a reggelit. 2.50 Euro volt a reggeli, tejeskave, piritos vajjal es lekvarral, de annyi, amennyit akartunk. Ezek az emberek egyebkent a panzio mellett tehentartasbol eltek, a hazigazda nagyon szivelyes volt. Persze megint jo keson indultunk, bar ma sok km vart rank. Kb. 10 km mulva, az elso barnal megalltunk, ittam egy ujabb kavet. Fura, az elso par napban ugy gondoltam, hogy a caminon nem fogok kavezni. Hat, valahogy nem jott ossze. A barban nagy betukkel ki volt irva, hogy a kovetkezo 15 km-en nem lesz bar, ezert most egyel es igyal. :) A kovetkezo 15 km kb 3 ora volt, kozben osszetalakoztunk egy lengyel emberrel, aki csatlakozott hozzank az ebedre Ceeben. Nem voltam megelegedve az etteremmel, a kaja nem volt rossz, de a kiszolgalas hagyott nemi kivannivalot maga utan. Ebed kozben a nemetek kozoltek, hogy ok foglaltak egy szobat egy hotelben. Modjuk ezt elobb is mondhattak volna, amugy meg csodalkoztam, hogy az elozo ket ejszaka miert aludtak velem egy szobaban. Kicsit sietni kellett, mert Chantal latni szerette volna a naplementet a finisterrai vilagitotoronynal. Persze most is gyorsabbak voltak a nemetek. Tudtam volna gyorsabban menni, de nem volt kedvem. Idonkent megvartak, mig vegul Jozef megjegyzest tett arra, hogy en nem hasznalom rendesen a botomat. Mondtam, hogy igazan nem kell megvarniuk, menjenek csak a sajat tempojukban, de Chantal ragaszkodott hozzam. Komolyan nem ertem, hogy miert. Fisterraban kozoltem, hogy akkor en elmegyek szallast keresni, mert nincs penzem arra, hogy egy egyagyas szobat fizessek egy hotelben, mint ahogy Jozef javasolta. Kisebb bolyongas utan talaltam is egy alberguet, 10 Euro egy ejszaka, 2 emeletes agy a szobaban, es tagas szoba. A nemetek kitalaltak, hogy taxival mennek a vilagitotoronyhoz, mert nem ernenek oda naplementere, es hogy utkozben felszednek a taxival. Amikor beszalltam a taxiba, lattunk egy csoves kinezetu not, aki egy rusnya kutyaval maszkalt. Jozef megkerdezte, hogy o is az en alberguemben lakik-e, mert o biztos nem aludna egy ilyen helyen, meg hasonlo dolgokkal poenkodott. Nekem ez eleg rosszul esett. Mintha o egyszer sem aludt volna albergueben. Meg nem tudom, hogy miert kell csoro magyarnak ereznem magam, mintha a nemetek sosem aludnanak alberguekben, csak hotelekben meg panziokban. Igen, az elmult 3 nap, amit a nemetekkel toltottem, jelentosen leapasztotta a penzemet, es igen, en napi max. 25 Euroval szamoltam, es igen, a "szuper" fizetesem csak erre eleg, viszont nem egy magyart ismerek, aki szeretne elmenni a caminora, csak nincs ra penze. Es en vagyok a gazdagabb magyar, akinek volt ra penze. Na ja. Mennyivel masabb volt Carmen, pedig o is nemet volt...
Megneztuk a naplementet, es en tudtam, hogy vege a gyaloglasnak. Megerkeztem. Nem mintha az ocean, vagy Finisterra lett volna a nagy cel, csak eleg volt. Most erzem eloszor, hogy nincs miert tovabb mennem, es hogy egy olyan helyen vagyok, ahol szivesen eltoltenek meg egy napot. Es ebben az is benne van, hogy vegre egyedul akarok lenni, vegiggondolni az egesz caminot, es pihenni egy kicsit, mielott ujra visszakerulok az otthoni mokuskerekbe. Szeretnek setalni az ocean partjan a homokban, es szeretnek 1-2 napot Santiagoban is eltolteni, hogy "eleget tegyek a kotelessegemnek", hogy reszt vegyek a 12 oras "hivatalos" zarandokmisen, hogy megnezzem Szent Jakab sirjat, hogy felmenjek a szoborhoz.

Veget ert az utam 4 het gyaloglas utan. Megerkeztem. :-)

27. nap, Negreia- Olveiroa, 33 km, 9 óra

Reggel sokaig keszulodtunk, utana elmentunk reggelizni egy barba, majd 9 korul indultunk utnak. Kodos, felhos ido volt, hamarosan elkezdett szitalni az eso. Folytatodott a tegnapi dimbes-dombos taj, idonkent tehenek legeltek az ut mellett, nehol meg tragyat szortak szet a foldeken, ezeken a reszeken jo budos volt. Az elso pihenonkon, egy barban a nemetek egy panzioban foglaltak szallast 3 fore. Altalaban a nemetek haladtak elol, enm eg mogottuk kicsit lemaradva. Egyreaszt mer nekem tul gyors volt a tempojuk, masreszt meg csak a bolond nem latta, hogy ok is egy camino parocska lettek, egy ujabb ertelmetlen kapcsolat, vagy egy camino romanc, ki tudja. Mindenesetre a sracokkal mar napokkal korabban azon poenkodtunk, hogy Jozef most koveti el harmadszor ugyanazt a hibat, megint majd jon a baba, es Chantal lesz a 3. felesege. Ebedkor egy barba ertunk, ahol szerettem volna enni valamit, de meg egy tisztesseges szendvicset sem tudtak adni, meg igazi kavejuk sem volt, igy ittam egy kolat, amit egyebkent nem szeretek. Este 6-kor megerkeztunk a panzioba, 18 Euro volt, 3 agy a szobaban, furdoszobaval, tiszta, rendezett. A nemetek rogton ivaszattal kezdtek, en lezuhanyoztam es mostam addig. Este 8 utan elmentunk a helyi barba enni, itt kivetelesen nem lehetett valasztani semmilyen etelt, a menu teszta, majd csirke sult krumplival volt. Nem ez volt eletem eddigi legjobb etele, az teny, viszont "csak" 8.50 Euroba kerult.
Ma ereztem eloszor azt, hogy eleget gyalogoltam. Az eredeti tervem az volt, hogy Fisterrabol vosszagyalogolok Santiagoba, de nem volt kedvem megint ugyanazon a tajon vegigmenni. Ugy dontottem, hogy Chantallal tartok Muxiaba, bar fogalmam sincs, miert mennek az emberek Muxiaba.

26. nap Santiago de Compostela - Negreia, 3+22km

Reggel 6-kor mar felebredtem, nem tudom, miert, talan az elozo nap elfogyasztott tul sok bor miatt? :-) A sracok is eleg hamar felkeltek, igy 8 ora utan nem sokkal elindultunk a varosba. Meg kellett allapitanom, hogy kamu, miszerint ez az albergue 15 percnyire van a zarandokirodatol. megint vagy 45 percbe telt, mire a katerdralishoz ertunk. A csomagjainkat leadtuk a megorzobe, ittunk egy kavet, es bementunk a katedralisba, mert az ember megis csak akkor fejezi be a zarandoklatot, ha bemegy a katedralisba. Eredetileg ugy volt, hogy 10-kor elmegyunk misere a nemetekkel es a svedekkel. Az egesz mise alatt ki-be maszkaltak az emberek, a katedralis fohajoja meg fel volt allvanyozva. Egyebkent nem ertem ,hogy miert a szent evre hagytak a felujitast, es miert agyszerre allvanyoztak fel az egesz fohajot. A svedek a mise eleje utan nem sokkal ugy dontottek, hogy inkabb elmennek a zarandokirodaba a compostelaert. Mise utan elindultam a zarandokiroda fele, amikor Chantal szaladt utanam. Fogalmam sincs, hogy vett eszre a tomegben. Jozeffel a katedralis melletti kavezoben ultek a teren. Megtalaltam a svedjeimet, 2 percre ra a nemetjeink is ott voltak. Gyors bucsut vettem a svedektol. Utalok bucsuzkodni, es egyebkent is tegnap este mar elmondtunk mindent, amit lehetett. Azt mondtak, ha nincs penzem meglatogatni oket, akkor osszedobjak nekem a repjegyet, amitol en nagyon meghatodtam. Na igen, ez elozo nap volt, ezen a napon csak atoleltuk egymast, es mar mentem is a taskamert. Santiagoban irdatlan nagy tomeg volt, orultem, hogy nem vartam meg a 12 oras miset. El sem tudom kepzelni, hogy annyi ember hogyan fert be a katedralisba. Egyetlen vagyam volt minel elobb elhagyni Santiagot, es ez a vagyam megegyezett Chantal vagyaival is, igy 11 orakor mar uton voltunk az ocean fele. Imi, a magyar srac mondta, hogy sokan ugy erzik, hogy Santiago nem az, ahova napokon, heteken keresztul tartottak, es csak az oceannal ereztek azt, hogy megerkeztek, hogy vege a zarandoklatnak. Santiago utan teljesen mas taj fogadott minket, mint Santiago elott. Rendezett, csinos falvakon haladtunk keresztul, dimbes-dombos videken, fel-le, zarandokmentes tajakon. 10 km utan megalltunk egy hosszu, majd 2 oras ebedre, es eleg keson, 6 utan erkeztunk meg a San Jose Alberguebe, ami tele volt, egy csapat gyerek szallt meg ott, de a 2 emeletes agyas szobaert ugyanannyit kellett fizetni, 12 Euro, es jart hozza torolkozo, meg agynemu. Nem volt kedvem mosni. Este irtam a blogba, majd elmentunk vacsorazni. Az etterem kituno volt, termeszetesen boroztunk, int szinte minden nap a caminon, kizarolag szaraz voros bor. :) Igazan nem ertem, hogy Chantal miert ragaszkodik hozzam, nem sokat beszelgettunk, egyre gyakrabban beszelgetnek Jozeffel nemetul.

25. nap, Pedrouzo - Santiago de Compostela, 21+3 km

Reggelre elallt az eso, lassan keszultem, mert tudtam, hogy a fiuk lassuak lesznek. Azt beszeltuk meg, hogy ertem jonnek az albergue ele. Anders 8.05/kor megjelent, de Johnra meg vagy 20 percet vartunk. Nagyon lassan tudtam haladni, fajt a hasam, es alig vartam, hogy erjunk mar el egy bart. Na ja, noi dolgok. Le-fel mentunk tobbnyire erdos utakon, nehany telepulesen at, de nem volt bar, mig vegul kb. 1,5 ora mulva megpillantottam egyet. Ittunk egy kavet, bevettem a gyogyszereimet, ettunk Johnnal egy fagyit, majd jo 45 perc piheno utan, immar fajdalommentesen folytattam az utat mintegy 5 percig, amikor rajotem, hogy a fenykepezogepem a barban hagytam. Taska le, rohanas vissza. Persze ott volt a szeken, ahol hagytam. Kozben a svedek egy idos sved parba botlottak. Rengetegen voltak az uton, nem is erdemes tobb szot vesztegetni ra. Itt a spanyoloknal kedden valami unnep lesz, ami miatt 4 napos hosszu hetvegejuk van, emiatt az a hir jarta, hogy nem lehet szabad agyat talalni. Elmentunk egy alberguehez, de mielott bementunk volna, odajott hozzank egy spanyol srac, mintha csak az egbol pottyant volna oda, hogy foglaltunk-e szallast, mert kulonben nem lesz helyunk, de tud nem messze onnan egy masik alberguet, ami csak 6 Euro, es rengeteg hely van. Igy volt. A terv az volt, hogy a zarandoklatot befejezzuk, es taskaval megyunk el a katedralisig. Az esonadragomat nem akartam belegyomoszolni a taskamban, ott akartam hagyni az agyamon, de a svedek azt mondtak, hogy az csalas lenne. Igy taskaval elmentunk a katedralisig, majd 1,5 orat alltam sorba a compostelamert. A svedek kozben kitalaltak, hogy ok elmennek a repterre repjegyet atrakatni, en meg osszehaverkodtam egy olasz idosebb pasival a sorban. Unalmunkban fenykepeztuk a sort, sajna rola nem csinaltam kepet, o viszont igen rolam a gepemmel a sorban. A legtobben persze csak Sarriabol erkeztek, de ez van. Visszagyalogoltam a szallasra, de eltevedtem, kozben ket idos nemet nobe botlottam, akik szinten azt a szallast kerestek, ezert megneztem az utca nevet. Majd emlekezetbol mentem tovabb, ekkor 3 magyar jott velem szembe a szallasrol, igy mar siman visszatalaltam. Zuhany, mosas utan megjottek a svedek, es elindultunk vissza a katedralishoz. Ott nagy nehezen, tobbszori sms valtas utan megtalaltuk a nemeteket, es beultunk egy etterembe enni es borozni. 24 orara kellett visszaerni a szallasunkra, 23.40/kor elindultunk taxit keresni, majd 7/8 perc bolyongas utan mondtam a fiuknak, hogy a mellettunk levo etterembe menjunk be, es hivassunk taxit. A taxi 1 perc mulva ott is volt, beultunk, es rajottunk, hogy nem tudjuk az albergue teljes nevet. Szerencsere emlekeztem a szomszed utca nevere az eltevedesem miatt, 24.00/kor az albuergueben voltunk, meg nyitva volt. utoljara beszelgettem meg a fiukkal, kolcsonosen meghivtuk egymast a sajat orszagunkba, es lefekudtunk aludni.

24. nap, Melide-Pedrouzo, 33 km, 7 ora 15 perc

Mar megint nagyon jol aludtam, es ma ejjel nem csiptek meg a poloskak. :-) Lehet, hogy vegre hasznalt a verszivo rovarriaszto spray? 6 elott par perccel ebredtem, es probaltam meg egy kicsit aludni. Vegul 6.30-kor keltem fel, a reggeli furdoszoba-wc tumultus lekuzdese utan megreggeliztunk a svedekkel, mejd 8 orakor elindultunk. meglehetosen szep nap igerkezett, alig volt felho az egen, bar egyre kesobb kel a nap, 8 orakor meg csak pirkadni kezdett. A szel fujdogalt egy kicsit, orultem is, hogy a ruhaim meg fognak szaradni, mert ugy amit este kimostam, az nem szaradt meg reggelre. Az ut hasonlo volt a tegnapihoz, le-fel, erdos reszeken, falvakon at. 10 elott nem sokkal megalltam egy barnal, par perc mulva a svedek is megerkeztek. Ittunk egy kavet, es folytattuk utunkat. Hamarosan elkezdett cseperegni az eso, az esohuzatot rarakattam Johnnal a taskamra, de fel ora mulva, amikor Arzuat elertuk, fel kellett vennunk az esokabatokat. Gondolkoztam, hogy felvegyem-e az esonadragomat, de a sracok azt mondtak, hogy hamarosan el fog allni az eso, ezert csak elokeszitettem, hogy gyorsan fel tudjam kapni. A templomnal begyujtottem egy pecsetet, es kihasznaltam a fedett helyet arra, hogy a szunni nem akaro eso miatt megis felvegyem az esonadragomat. Remeltem, hogy majd ez eluzi az esot. hat nem igy tortent. Csak esegetett tovabb. Egesz ejjel esett, ezert tiszta sar volt minden, kerulgettuk a nehol egesz utnyi pocsolyakat, es remeltem, hogya bakancsom nem azik be. 1 ora korul megalltunk egy barnal, ismet ittunk kavet, es ettunk par falatot. Nehezen, de tovabb mentunk. Az eso egyre jobban esni kezdett, meg is allapitottam magamban, hogy eddig ez a 2. legrosszabb esos nap. ma nagyon nyugos voltam, nem volt kedvem gyorsan menni, mondtam a sracoknak, hogy csak menjenek, nem kell megvarniuk, de mindig, amikor lemaradtam, vagy megalltam, ok is megalltak, es visszajottek hozzam, es lelkesitettek, hogy mar csak 2 km. :) Ez mar szalloige nalunk. Az eso egyre jobban esni kezdett, ereztem, hogy nedves a bakancsom belulrol. Mire mai celunktol 3 km-re levo Santa Irenet elertuk, az eso meg jobban szakadni kezdett, de nem alltunk meg az alberguenel. Hamarosan azt ereztem, hogy olyan, mintha bealltam volna a zuhany ala. Modositanom kellett a korabbi eszrevetelemet, ez a mai nap pontosan annyira borzaszto volt, mint az a bizonyos esos nap, amikor borig aztam, ugyanis ma is ez tortent. A labam tocsogott a vizben, az arcomrol folyt a viz, es akkor meglattam az ut tulso oldalan egy alberguet. Atmentunk, bementunk, de sajnos nem volt 3 szabad hely, csak 2. Gondolkodtunk, hogy tovabb menjunk-e a kovetkezo alberguebe, ha nem esett volna ennyire, bizonyara igy tettunk volna, de az eso mindent felul irt. John szomoruan konstatalta, hogy az utolso estenket nem fogjuk egyutt tolteni, sot, az utolso zarandok menunket sem fogjuk egyutt elfogyasztani. En maradtam 10 Euroert, ok meg a felkinalt 700 m-re levo dupla agyas szobahoz mentek. Mivel a nadragom is atazott, ugy gondoltam, hogy felaldozok 6 Eurot a mosasra es a szaritasra. Most itt ulok a gep elott, az eso meg mindig ugyanugy szakad, mint amikor megerkeztem. :( Csak az vigasztal, hogy holnap Santiagoban leszek, mar csak 20 km. Ha igy fog tovabbra is esni, nem megyek el az oceanhoz, bar akkor nem tudom, hogy mit fogok csinalni 6 napig Santiagoban.

23. nap, Hospital da Cruz - Melide, 28,5 km, 7,5 ora

Tegnap este Anders spray-evel fujtam be magam a poloskak ellen, de megint lett 2 ujabb csipesem. Egyebkent jol aludtam az ejjel. Keson keltunk, es 8 orakor utolsonak hagytuk el a szalast. Nem reggeliztunk, es Johnnal allandoan ehesek vagyunk, de Anders kegyetlen volt, es nem engedett minket eleg sokaig megallni, de 7 km utan addig nyafogtam, mig megalltunk John legnagyobb oromere egy barnal. Ittam egy kavet es ettem egy szendvicset. Boltot megint nem lattam, pedig csak kenyer kellett volna megint... Mikor utnak indultunk, esett az eso, de hamarosan kisutott a nap, es ismert lttunk szivarvanyt. A tovabbiakban idonkent sutott a nap, idonkent felhok takartak el a napot, nem volt tul meleg, idealis turaido volt. A svedek hamarosan megalltak, hogy a levegyek a poncsojukat, es Anders mondta nekem, hpgy menjek elore, mert ugyis lassu vagyok. Na, ebbol az lett, hogy 17 km-t setaltam egyedul. Azt mondtam magamban, hogy addig nem allok meg, mig meg nem lesz a mai 20 km, utana viszont az elso barnal megallok. Igy a mai 21. km-nel megalltam, es 20 percet vartam, mire a sracok utolertek. Kozos dontes alapjan Melideben szalltunk meg. A sarga jeleket elvesztettuk, talalomra mentunk valamerre, majd probaltuk kideriteni, hogy merre van az albergue, de valami regi epulethez iranyitottak, ami lehet, hogy egykor albergue volt, de most inkabb valami raktarepulethez hasonlitott. Ugy dontottunk, hogy akkor folytatjuk az utunk, es megprobaltuk megtalalni a caminot. Ez sikerult is, meg az alberguet is megtalaltuk, a hivatalos, ami 3 Euroba kerul, tele volt, egy privatban szalltunk meg, ami viszont 12 Euro. Anders szerint ez rablas, es ezzel en is egyetertettem. 12 emberre van 1 zuhanyzo es 1 wc. A szobaban egy harpia idos francia no fogadott, aki nekunk es a velunk egyutt erkezo spanyol fiataloknak azt magyarazta kiabalva, hogy este 10 utan csend legyen, es ezt nem keri, hanem ezt felszolito modban mondta. Amikor kiment, jol kifiguraztuk. Csak tudnam, hogy az ilyen miert nem megy hotelbe. Ma vegre jol kineteztem magam, potoltam a blogbejegyzeseim, majd jol bevasaroltam. Alig vettem par kajat, es megint tobb kiloval nehezebb a taskam. :-( Elmentunk egy etterembe, ahol a pincer holgy nem beszelt angolul, szoval talalomra rendeltunk valamit a menuhoz, ami itt 12 Euro volt. Halaszlevet ettunk sult hallal. Persze ezt csak utolag tudtuk meg, mert lovesunk sem volt, hogy mit rendeltunk. En az egeszbol csak a levest ertettem. Ma sem engedtek fizetni a fiuk. pedig en probalkoztam. John vacsora kozben megint megjegyezte, hogy hamarosan elvalnak utjaink, beszelgetnunk kellene, de mi csak csendben ettunk, mert vadasztuk a sult hal szalkait. Utana persze megint jokat nevettunk, foleg amikor a mellettunk vacsorazo "kedves" szobatarsunk kerult szoba.

22. nap, Sarria - Hospital da Cruz, 34 km, 7,5 ora

Reggel arra ebredtem, hogy 3 uj poloskacsipesem van, pedig elozo este befujtam magam rovarriasztoval, viszont az ejszakat vegigaludtam. Eleg keson keltunk, 8 ora mar reg elmult, mire reggelizni kezdtunk. Chantal korabban elment. Jozeffel reggelizett egyutt. 8.45-kor indultunk utnak. Rengeteg zarandok gyalogolt elottunk, mogottunk. Sarria az a varos, ahol sok spanyol kezdi a caminot, mert az utolso 100 km megtetele eleg a compostela megszerzesehez. Kicsit olyan volt, mint a nepvandorlas. Ma nem fajt a labam, a fiukkal egeszen jo tempoban haladtam, de meg ok voltak a gyorsabbak. A nemetek hamar utolertek bennunket, aztan megint lemaradtak. A svedekkel a 100-as kmko elott mgbeszeltuk, hogy csinalunk egy kozos fotot a 100-as kmkonel, es epp ekkor ertek utol ismet minket a nemetek, igy mind az oten rajta lettunk a kepen. Esoben indultunk, de a kep keszultekor mar csak idonkent szemerkelt. Betertunk al egkozelebbi barba egy kavera, es begyujtottunk egy pecsetet, mert az utolso 100 km-en allitolag napi 2 pecsetet kell szerezni.Szep tajakon haladtunk keresztul, de az ido miatt nagyon nem tudtam gyonyorkodni benne, felho, para ereszkedett a tajra. A szitalo eso neha jol is esett, legalabb nem volt melegem. A nemetjeink Portomarinban egy dupla agyas szobat foglaltak egy hotelben. Portomarinban kozosen ebedeltunk, de nem voltunk megelegedve a kiszolgalassal, iszonyatosan lassuak voltak, tobb mint 1 orat toltottunk ott. Egyebkent csak zarandok menut ettunk. A szamlat meg sem vartuk, a nemeteknek adtuk a penzt, es indultunk tovabb, bar Chantal nagyon gyozkodott minket, hogy maradjunk ott, Anders hajthatatlan volt. Nehezemre esett a gyaloglas, mert rengeteget ettem. Mindig rajtam nevetnek, mert altalaban begyujtom a sultkrumplikat masok tanyerjarol. Az emelkedokon nagyon igyekeznem kellett, hogy tartani birjam a svedek tempojat. Vegre egyedul voltunk, a legtobb zarandok Portomarinban szallt meg, es egyebkent sem szokas nagyon 3 utan meg uton lenni, csak mi vagyunk ilyen orultek. Amikor elertuk az alberguet Hospital da Cruzban, John tovabb akart menni, mert nem akarta elhinni, hogy olyan gyorsan odaertunk. A 30 agyas albergueben csak tizen voltunk. Zuhany, mosas utan atmentunk a szomszedba zarandokmenut enni, de nem engedtek fizetni a svedek. Vacsora kozben a svedek 2 idosebb sved nobe futottak, nagyon megorultek neki, eleg sokat beszelgettek veluk. Eves kozben John emlitette, hogy mar csak 3 nap kozos gyaloglas var rank, es utana el kell valnunk. 20 napja ismerjuk egymast, abbol nagyon sokat egyutt toltottunk. Kivancsivagyok, hogy fogom-e meg oket valaha latni...
A szallason meleg volt, mert futottek, mondjuk ennek az az elonye volt, hogy a ruhaim megszaradtak reggelre. A szallas 5 Euro, a menu 10 Euro volt

21. nap, Fronfria - Sarria, 28 km, 7 ora

Nagyon rossz ejszakam volt, ejfelkor felebredtem, melegem volt, tobben horkoltak, egy pasi egyfolytaban fingott, egy masik meg almaban beszelt. A bal kezem erosen viszketett, nem tudtam kiverni a fejembol a gondolatot, hogy poloskak maszkalnak korulottem. Nagyon nehezen aludtam vissza. Reggel azt vettem eszre, hogy mindket karom es az egyik combom tele van poloskacsipessel. Felultem az agyon, a par aggyal arebb alvo Anders is felult, es megbeszeltuk, hogy mar megint mindkettonket osszecsipkedtek, mint Navaretteben, pedig ott nem is egy szobaban aludtunk. Majdnem utolsokent hagytuk el a halot, ittam egy kavet, majd megmutattam a csipeseimet a hospitaleranak, de ot nem nagyon erdekelte, mutogatta a sajat csipeseit, es vonogatta a vallat. Gondolom, mivel magan albergue volt, nem akarta, hogy be kelljen zarni par napra a poloskak miatt. A svedek elindultak, a nemet lannyal pedig megbeszeltuk, hogy melyik albergueben talalkozunk, es elindultam. Nagyon hideg volt, fujt a szel, a polar pulcsimban faztam, viszont nem esett az eso. A taj szep volt, hegyek kozott vitt az ut lefele. 2 kidolt fa keresztezte az utat. Nagy vihar volt a napokban errefele, tele volt minden letort agakkal. Az elso barnal meglattam a sved sracokat, kint ultek a bar elott. En ittam egy kavet, majd tovabbmentem. Jol esett a meleg kave a hidegben. Elveztem, hogy egyedul megyek. Lassan mentem, mert mindket labszaramban enyhe fajdalmat ereztem, es nem akartam, hogy tendinitisem legyen. Eleg hosszan mentem, kis falvakon at, de nem talaltam semmi helyet, ahol le tudtam volna ulni, ezekben a falvakban nem voltak padok, mint a camino elejen, az utak tragyasak voltak, az jutott az eszembe, hogy olyan, mintha egy tragyadombon setalgatnek. Na igen, errefele tehentartasbol elnek az emberek. Aszel erosen fujt, vegul egy kis templom bejaratanal ultem le, ez valamelyest szelvedett volt, es eloszedtem a taskambol a kajat, szendvicset csinaltam. Sok zarandok haladt el, mig vegul a svedek is felbukkantak, es tovabb haladtak. Nagyon hosszunak tunt az ut, mire megerkeztem. A sracok addigra mar kifizettek a nemet lany es az en szallasomat is. A poloskak miatt kimostuk a ruhainkat, volt szaritogep is. A halozsakomat viszont nem mertem kimosni. Kivetelesen a zarandokmenu nagyon finom volt, igen izletesen foztek, es itt ittuk a legjobb bort is. A szamitogep billentyuje zarandokallo volt a szallason, viszont hasznalhatatlan, olyan erosen kellett leutni a billentyut, hogy 30 perc alatt 5 sort sikerult irnom, szoval feladtam. A szobaban sokat nevettunk a sracokkal, amikor megerkezett Chantal, kb. 11 korul, Jozeffel vacsorazott, es eleg sok bort ittak, ami elmondasa szerint feloldotta a nyugat-nemet - kelet-nemet feszultsegeket kettejuk kozott. 23.30-kor megerkezett a camino parocska kanadai lany tagja, Chantal kozolte vele, hogy ejjel nem akar semmilyen zajt jhallani, mire mindannyian elkezdtunk nevetni, mint a kamaszok. Szerintem kellokeppen zavarba jott. Ugyanezt eljatszottuk a nemet sraccal is. Ezek utan nem mertek egy agyban aludni, a kanadai lany felmaszott a felso agyba. Ja, egyebkent a szobaban csak 3 emeletes agy volt.
Szallas 10 Euro, menu 9 Euro

20. nap, Pereje - Fronfria, 36,5 km, 9 ora 40 perc

Reggel arra ebredtem, hogy csorog valami zacsko. Eloszor azt hittem, a mellettem alvo pasi zorog, de amikor ragcsalast hallottam, bizonyossa valt elottem, hogy az ejjeliszekrenyre helyezett kajaszacskomban bizony eger van. Felek az egerektol. Minden batorsagomat osszeszedtem, feloltoztem, kozben nehanyszor odacsaptam a zacskora, hogy legalabb a ragcsalast hagyja mar abba a kis dog. Megfogtam a zacskot az egyik szelenel, es elindultam kifele.Kozben az eger megprobalt kimaszni a zacskobol a masik szelen, de nem birt kijonni, csuszott a laba. Az eloszobaban ledobtam a zacskot a foldre, az eger meg elszaladt. Ekkor jott el eloszor az a pillanat, amikor beszelnem kellett valakivel. Felhivtam anyut, de szegeny sok erdemi informaciot nem tudott meg tolem azon kivul, hogy egy eger maszott a kajaszacskomba. Telefonalas utan felmentem a konyhaba, ott volt mar a mellettem alvo ember, akivel egyebkent mar tobbszor osszefutottunk, csak nem beszelunk kozos nyelvet. Atnezte a zacsko tartalmat, es megallapitotta, hogy az eger csak a csokis kekszet ragta meg. A nagy ijedseg utan idtam egy kamillateat, majd osszepakoltam. Mivel a bakancsom total vizes volt, ugy gondoltam, jo lesz bele a vizes zokni. Elotte jo vastagon bekremeztem a labamat. A svedekkel indultam, Johnra jo sokat vartunk, 8.20-kor indultunk, termeszetesen utolsonak. Az eso esett. Orultem, hogy Anders rabeszelt, hogy veluk menjek tovabb, mert elfogyott az erom. Azt mondjak a maratont futok, hogy minden fejben dol el, hat ezzel a caminoval is igy van valahogy. Ma kivetelesen a svedek vartak ram, es nem en rajuk. Mire vegetert a beton, es koves hegyi utra ertunk, az eso is elallt, sot, szivarvanyt is lattunk. Ketsegtelen, a mezeta utan kesz feludules volt a hegyek latvanya. Az utolso 10 km-t egy nemet lannyal, Chantallal tettuk meg, gondolom o is megunta az egyedul setalast. Fonfriaban a szallason osszefutottam 2 idos magyar holggyel, nagyon kedvesek voltak. Sot, Jozef, a nemet pasi is felbukkant, akit mar napok ota nem lattunk. :-) A vacsoranal mellettem ult egy olasz srac, aki 1,5 evet elt Magyarorszagon az elmondasa szerint, es alap szinten beszelt magyarul. A vacsora vegere elegge be volt csipva, akkor mar kicsit orultem, hogy nem kell tovabb tarsalognom vele. Szallas 8 Euro, vacsora 9 Euro, hazi kaja, boseges volt.

19. nap Ponferrada - Pereje, 29 km, 7 ora

A most kovetkezo par bejegyzest utolag irom, minden este irtam naplot, azt masolom be.

Reggel mar 6 orakor fent voltam, 6.15-kor elkezdtem keszulodni. A szobatarsaim meg javaban aludtak. Nem ertem, hogy miert en kerulok mindig a sokaig alvos szobaba. :) A szobatarsaim horkolasa ellenere (4-en voltunk a szobaban, ebbol 2 horkolt) hallottam, hogy esik az eso. WC-re nem sikerult eljutnom, mert valamiert mindenki reggel akarta elintezni a nagy dolgat. Mivel a szobaban sotet volt, kihordtam az osszes cuccomat a folyosora, es ott pakoltam be a taskamba, a folyoson kozlekedok nagy oromere. 7-re a konyhaban voltam, ez egy oriasi albergue volt, ezert nagy volt itt a nyuzsges, nem tudtam vizet melegiteni. Ettem egy szendvicset, hoza a barackomat, mert nehez volt, nem akartam cipelni. 8-kor indultam utnak.A tegnapra beigert eso mara megerkezett. Esokabat, esonadrag, hatizsak esovedo huzata fel. Eddig egesz jol megusztam az esos napokat. A varosban elvesztettem a jelet, se sarga nyil, se kagylo nem volt sehol. Rajtam kivul meg 2 zarandok botorkalt a sotetben. Az egyikukkel elkezdtem beszelgetni. Thomas, Irorszagbol, haziorvos. Egy darabon vele mentem, ittunk egy kavet egy barban, ahol ismet kuldtem sms-t a sracoknak, ezuttal megjott a jelentes, megkaptak. A kovetkezo faluban Thomas elkoszont tolem, szerintem megunta a tarsasagomat, en meg folytattam tovabb az utat az esoben, ami csak szakadt, szakadt. Kesobb, amikor szollofoldek mellett haladtunk, 3 spanyol idos ur szolitott meg, hogy honnan jottem, stb. Egyikuk, egy 76 eves bacsi konyvet is irt mar a caminorol, most jarja nyolcadszor, ezuttal Ponferradabol. Kozben utolert minket egy idos francia hazaspar, nagyon baratsagosak voltak. Hol veluk, hol a spanyolokkal haladtam, vegul a spanyolok lemaradtak, es a franciakkal erkeztem Villafrancaba. Ekkor mar ereztem, hogy baj van, a bakancsom beazott. Varost ezuttal nem akartam nezni a szakado eso miatt, ezert tovabbhaladtam a szakado esoben. Villafranca utan egyetlen zarandokot sem lattam, egyedul mentem egy orszagut mellett, a hegyek kozott egy volgyben, egyre jobban atazva. Az albergueben az elsok kozott voltam, 3 ora volt, amikor megerkeztem, lezuhanyoztam, korulneztem. Vegre nem emeletes agyak voltak. Egyebkent meg inkabb egy menedekhazhoz hasonlitott. 5 orakor megpillantottam a lepcson a svedeket. Tudtak, hogy en itt leszek, de ok tovabb akartak menni, viszont a szakado eso miatt meggondoltak magukat. Sajna az albergueben nem volt szaritogep, ezert nem is mostam, a bakancsom vizes volt, a zoknim vizes volt, a polom is atazott, egyedul a nadragom volt csak nedves. A zobaban kiteregettem a cuccokat, hatha szarad valamicsket reggelig. Eddig ez a nap volt a melypontom, 1 het esot mondtak, komolyan haza akartam menni. Aztan meg arra gondoltam, hogy kevesebb mint 200 km van mar csak hatra, valahogy csak eljutok Santiagoig. Amikor a naplomba irtam, mindenki fekudt a szobaban a halozsakjaba bujva, engem is beleertve, mert hideg volt, es mindenki jol atazott, a legtobbunknek a cipoje is atazott. Este 7-kor atszaladtunk (szo szerint) a 100 m-re levo barba zarandokmenut enni a svedekkel. Jol esett az esti vorosbor. Szallas 5 Euro, menu 10 Euro volt

18. nap, Rabanal del Camino - Ponferrada, 33 km, 8 ora 40 perc

Reggel keson keltem, de valahogy senki sem mozdult a szobaban. Mielott meg osszepakoltam volna, ittam egy kamillateat, es csinaltam agy szendvicset a 3 napos kokemeny kenyerembol, es megettem. Majd fogmosas, wc, pakolas, es azt vettem eszre, hogy mar 8 ora reg elmult. A sved sracok 7.45-kor indultak, en 8.20-kor. 40 perc mulva utolertem oket, reggeliztek. Kerdeztek tolem, hogy van-e nalam ko, a Cruz de Ferrohoz, mert ok a falubol hoztak egyet. Megmutattak, jo nagy darab ko volt. Ugye ott van az a szokas, hogy a zarandokok leteszik a vaskeresztnel az OTTHONROL hozott kovet, ezzel jelkepezik azt, hogy megszabadulnak a buneiktol, masok szerint az otthoni gondoktol, es szabadon, uj emberkent mennek tovabb Santiago fele. Mi maradtunk az elso verzional. A sracok mondtak, hogy vegyek fel egy kovet, ki is neztem magamnak egy kicsit, de mondtak, hogy az keves lesz nekem, majd Anders a kezembe adott egy nagyobbat, hogy azt vigyem. :) Hideg volt, ezert otthagytam oket, mondtam, hogy majd a Cruz de ferronal megvarom oket. Kicsit csalodas volt nekem a kereszt. Messzirol egy faoszlop, a tetejen egy picike kereszt, korulotte meg egy nagy kokupac. kozelebb menve, tele volt dobalva szemettel, flakonok, folosleges cipo, ruha. Ki is volt irva, hogy a kedves zarandokok ne hagyjak ott a szemetuket. Vagy 20 percet vartam a sracokra, de nem jottek, en meg a pulcsimban majdnem megfagytam, es semmi kedvem nem volt a taskam legaljarol kihalaszni a masik pulcsimat, mar csak azert sem, mert a tegnap kimosott ruhaim nem szaradtak meg, es a hatizsakomra voltak aggatva szaradni. Felsetaltam a kokupacra, es eldobtam a kovemet, majd tovabbmentem. Sajna betonon kellett menni, mert az aszfalt melletti gyalogutat epp javitottak/epitettek?, es le volt zarva. Kesobb koves folduton haladtunk az orszagut mellett, eleinte fel, majd kicsit le, aztan megint fel, majd hosszan lefele. Ekkor botlottam bele Jozsi bacsiba, aki ma "keson" indult, mert csak 7-kor kelt utnak, de volt mar ugy, hogy fel 6-kor uton volt. Szegenyket otthagytam, mert nagyon meredek volt az ut, es farasztotta a labamat a lasubb tempo. Az elso telepulesen megalltam, a hegy tuloldalan egesz hangulatos falucskakat talaltam, nem ugy, mint elotte. Bementem a barba, nagyon tiszta, szep, rendezett bar volt, a wc-ben meg szappan is volt, errefele ez ritkasag. A nagy tejeskavem volt vagy 4 dl, aminek en nagyon orultem, es vettem egy szendvicset is, mert boltot azt nem talaltam. Leultem kint egy asztal melle, elfogyasztottam az ebedem, aztan csak ultem mozdulatlan a szeken, elveztem, ahogy suti az arcomat a nap, mint ahogy a gyikok sutkereznek a napon. Majd felalltam, bekentem magamat naptejjel, ha mar tesom a kezembe nyomta a 30-as faktoru naptejet, amit egyebkent mindig elfelejtek hasznalni, mert reggel meg hideg van. Folytattam az utam, majd ahogy ismet meredekebb lett az ut, ismet utolertem jozsi bacsit. kicsit beszelgettunk, aztan feladta, nem birta a tempomat. A kovetkezo faluban, ahol aludni akart, meg akartam varni, hogy elkoszonjek tole, de csak nem jott, pedig tobb helyen is megalltam, es nagyon lassan mentem. Molinaseca nagyon hangulatos telepules, igaz, olyan, mintha turistaknak lenne berendezve, de nekem akkor nagyon tetszett. Kicsit sajnaltam, hogy tovabb kell mennem. A svedek azt mondtak, hogy ott alszanak, miattuk folytattam utam. /Szirena hang... ezer eve nem hallottam. Kicsit hianyzik. :) / Az ut az orszagut mellett, kovezett uton haladt, majd lekanyarodott balra egy foldes, poros utra. Feltamadt a szel, a port csak fujta ram, eloszor csak az bosszantott, hogy a kimosott ruham meg mindig a hatizsakomon szaradt, es csupa por lesz, aztan mar a szam is telelett a porral, es egy-egy erosebb szellokes meg a tovabbhaladast is nehezitette. Amennyire kellemes volt addig az ut, annyira kellemetlen lett az utolso 4 km. Raadasul az ut jo messzire kanyarodott a varostol, azt hittem, sosem erek oda. 5 utan erkztem meg az alberguebe. A szobaban csak 2 emeletes agy volt. Viszont csak a csapban tudtam mosni, ami nem vol tul kellemes, mert csak hideg viz volt, amiben alig oldodik a mososzappan, raadasul egy gombot kellett fel percnkent nyomogatni, hogy jojjo a viz. De legalabb a szel fujt, ami kedvezett a ruhak szaradasanak. Elmentem vasarolni, megint tobb kilo kajat vettem, ami amugy nem sok, de ha cipelni kell, akkor igen. Megvacsoraztam, majd bementem a varosba, kivulrol megcsodaltam a varat, ami olyan volt, mint a rajzfilmekben a var. :-) A bazilikaban elmentem misere, mert masnap vasarnap, es a kis telepuleseken nincs mise.  Mise vegen az aldas elott a zarandokoknak elore kellett menni, most kivetelesen nem ertettem ezt meg, de a nenik lelkesen magyaraztak es mutogattak, hogy nekem kell elore mennem. Rajtam kivul volt 3 spanyol es egy del-amerikai no. Mar annyi zarandokaldast kaptam, hogy biztosan elerek Santiagoba. :-) Visszafele kicsit eltevedtem, de szerencsere a szallashoz kozel lyukadtam ki. A svedekkel nem talalkoztam, irtam nekik sms-t, de nem kaptam visszaigazolast, hogy megkaptak. Este akartam blogolni, de mielott elkeszult volna a bejegyzesem, kikapcsoltak a gepek, a hospitalero meg mutogatott a feliratra, hogy 22 oraig lehet hasznalni a szamitogepeket.

17. nap, Hospital de Orbigo - Rabanal del Camino, 37,5 km, 9 ora, 15 perc

Tegnap este 4-en voltunk magyarok egy szallason. Imi kitalalta, hogy csinal rantottat, bar en mar vacsoraztam addigra, azert csatlakoztam hozzajuk. Imi Eraval gyalogol mar egy jo ideje, es jo par napja talalkoztak Patriciaval, aki pedig marioval, egy idos kanadai urral gyalogol. A tarsasagukhoz tartozott marco is, a nemet srac, szoval igy hatan vacsoraztunk, es fogyasztottunk el 5 uveg bort. A magyarok azt mondtak, hogy el ganzoban talalkoznak holnap, nekem is ez volt a tervem. Nem sikerult idoben lefekudnom, vagy 22.30 volt, mire agyba kerultem, persze addigra mar reg aludt mindenki, ketten intenziven horkoltak. Ejszaka csak 1x ebredtem fel. Reggel nehezen ebredtem, az oram ebresztojet kinyomtam, es 7.15-kor sikerult kimasznom az agybol. 8 korul lettem kesz, de meg szoszmotoltem, es 8.20-kor indultam utnak. Par lepes utan talalkoztam Marcoval, aki egy masik albergueben lakott, majd nekivagtam egyedul az utnak. Vagy 4 oran at gyalogoltam, elobb talpgyilkos oriaskavicsos uton, majd aszfalton, mig Astorgaba nem ertem. Nagyon csipos volt a reggel. Astorgaban talaltam egy szep parkot, de a locsolas miatt majdnem minden pad vizes volt, csak az arnyekban talaltam szaraz padot. Felvettem a pulcsimat, de a reggelim/ebedem befejezese utan mar annyira atfagytam, hogy a kortemet allva ettem meg a napon. Egy spanyol bacsi elkezdett magyarazni valamit, de latta, hogy nem ertem, ezert beken hagyott, majd jott agy masik spanyol bacsi, aki megkerdezte, hogy honnan jottem, majd o is spanyolul magyarazott valamit, es amikor eszrevette, hogy nem ertem, akkor szep lassan kezdte mondani a szavakat. Kedvesen mosolyogtunk egymasra, de agy kukkot sem ertettem, ezert par mondat utan elkoszontem tole, o meg jo utat kivant. Megneztem kivulrol a katedralist, templomert nem fogok fizetni, kivetel a csirkes katedralis volt, mert az annyira extrem, hogy azt latnom kellett. Az ut eleg kellemes volt, eltuntek a borzaszto oriaskavicsok, leginkabb folduton haladtam, 2 ora utan hihetetlen faradsag tort ram, ereztem, hogy alig birok tovabb menni. Santa Catalinaban megalltam egy barnal, ittam egy nagy adag tejeskavet, kozben egy emberke beszelt hozzam, hogy miert olyan nepszeru a camino Magyarorszagon, meg nehany mondatot mondott magyarul. Ugy nezett ki, mint egy csoves nalunk, es a kutyajat kereste, a hatizsakja mellett volt egy kutyatal. Tovabb mentem El Ganzoba. A falu kedvesnek tunt eloszor, az egyik kertben 5 kis fekete cica szaladt szet, amikor odaertem, de hamarosan ra kellett jonnom, hogy kihalt az egesz telepules. Odaertem az elberguehez, es orulnom kellett volna, hogy a napi tavot teljesitettem, de nem volt szimpatikus sem a falu, sem az albergue, mert annyira kihalt volt, sehol sem lattam egy lelket sem. Az jutott az eszembe, hogy mit csinalok en ott, ha a magyarok megsem ernek el idaig. Megneztem a konyvemben, hogy van-e net a faluban, es mivel nem volt, semmi nem csabitott a maradasra. A sved sracok a kovetkezo faluba mennek, ennyit tudtam. Meg biztos voltam, hogy talalkozunk, nem tudom, miert. A kave es a 15 perc piheno annyi energiat adott, hogy ismet a megszokott tempomban haladtam az ut menti es az erdos folduton, mig Rabanalba nem ertem. Az ut lassan kezdett felfele kuszni, igy meglehetosen elfaradtam, mire megerkeztem. A legelso alberguere nagy betukkel ki volt irva, hogy van internet, igy meg is alltam. A szobaban egy nemet lany tollat kert tolem, es megkerdezte, honnan jottem. Erre egy skot srac magyarul kezdett beszelni hozzam, es elmondta, hogy 6 honapot toltott Szegeden, ezert tud egy kicsit magyarul. Azt is mondta, hogy a mellette fekvo ur is magyar. Jozsi bacsi 66 eves, felvideki magyar, es en vagyok az elso magyar, akivel talalkozott. Elmentem zuhanyozni, mostam, majd Jozsi bacsi elkisert, hogy az ut mellett levo szaritokotelre kiteregethessem a ruhaimat, kozben beszelgettunk. hamarosan meglattak a sved sracok az utrol. Megorultunk egymasnak, es talan kicsit illetlen voltam, de Jozsi bacsit magara hagytam. Elmentunk a sracokkal zarandok menut enni, mert ebben a faluban nem talaltam boltot, es mar csak egy kis darab kenyerem van, amit reggelire fogok megenni, es baromi ehes voltam. Mar megint kicsit szarul ereztem magam, mert tegnap mondtam a sracoknak, hogy azert nem meghyek zarandokmenut enni veluk, mert kicsit sokba kerul, ezert ma nem engedtek, hogy en fizessek, pedig tenyleg nagyon tiltakoztam, mert utalom, ha meghivnak. Egyebkent a szallas 5 Euro volt, a kaja meg 10, es nem volt valami boseges.

16. nap, Leon - Hospital de Orbigo, 36 km, 9 ora

Esperanza- remeny

Reggel mire felkeltem (6.45), Dora mar el is ment. A tegnapi szallas donativo volt, es kaptunk reggelit, tejeskavet es lekvaros kenyeret, kortet. 7.45-kor indultam utnak, hosszan mentem egyedul. Leon kulvarosabol kinszenvedes volt kijutni, sot, Virgen del Caminoig, ami 6 km-re van tole, egybe volt epulve Leonnal, autok, varosi zaj, kesz megvaltas volt, amikor vegre a hosszabb utat valasztva a pusztasagba vezetett az ut. Kicsit borus volt az ido, talan ma ezert volt enyhebb a reggel. 4 ora gyaloglas utan utolertem a sved sracokat, tegnap csak sms kapcsolatban voltunk, es nem tudtam, hogy nekik ma mi a cel, de kiderult, ugyanaz, mint nekem. Delben 1 ora pihenot tartottam, a jatszoteren leultunk enni nehany egyebb zarandok tarsasagaban. Odajott hozzank egy fekete macska, szerintem minden zarandoktol kajat szokott kunyizni, mert rutinosan jart padrol padra, tobb-kevesebb sikerrel. A fiuk elobb elindultak, en a ket nagy szendvicsem melle meg elfogyasztottam egy barackot, es a frissen vasarolt szollomet. Nem tudom, miert, itt nem nagyon arulnak szollot. Ujabb 2 ora gyaloglas utan utolertem ismet a svedeket, sot, le is hagytam. Az egyhazi szallasra jottem, es rogton osszefutottam Daviddel. Majd a svedek is megerkeztek. Zuhanyoztam, mostam, teregettem, vacsoraztam, es jottem a gephez, 2 nap net nelkul, mar elvonasi tuneteim voltak ;-), amikor egy magyar srac es lany jelent meg, sot, az elebb a magyar srac jott ide, hogy van itt egy masik magyar lany is. Szoval eddig 12 a magyarok szama, akikkel talakoztam. :-) Irt Carmen e-mailt, mindjart el is olvasom.

15. nap, Reliegos-Leon, 25 km, 7 ora

Huelga general- altalanos sztrajk

Reggel 7.45-kor indultam, indulas elott talalkoztam Daviddal, a spanyol sraccal, kerdezte, hogy mi tortent a svedekkel, hogy meg mindig alszanak. Egyedul indultam utnak, a felkelo nap fenyeben. Ma nem volt olyan hideg, mint az elmult napokban, azert jol jonne egy kesztyu. Otthon be is akartam tenni a futos kesztyumet, de az biza otthon maradt. 1,5 ora bekes, nyugost gyaloglas utan belefutottam a japan sracba, amint epp a libakat nezte. Bevallom, farasztott, mivel melyebb beszelgetest nem lehetett vele folytatni, mert nem beszel angolul. Igy egy udvarias mosoly utan otthagytam a libakkal. 2,5 ora gyaloglas utan megalltam egy falu elott egy pihenohelyen, mivel nem talaltam nyitva boltot, meg a pihenohely elotti bar is zarva volt a sztrajk miatt. Mivel semmi kajam nem volt, gondoltam felelem a maradek mazsolakeszletem. Nem volt kedvem keresni egy nyitva levo bart, es ott enni, mert az elmult napokban kicsit tulkoltekeztem magam. Kis ido mulva mindenki elkoszont, csak en maradtam, majd megjelent a japan srac, leult velem szemben, elkezdett reggelizni, kozben meg magyarazott valamit, amibol persze semmit nem ertettem. Ekkor jelent meg Dora, gyorsan csatlakoztam is hozza. Egy kozeli barban ittunk egy kavet, meg pisiszunetet tartottunk, ez utobbi nalam nyomosabb ok volt a barlatogatasra. Vele mentem tovabb, es utkozben ugy dontottem, hogy nem megyek tovabb, elmegyek vele a leoni bencesek altal fenntartott alberguebe, ami egesz kozel van a katedralishoz. Leon kulvarosaban bevasaroltunk egy jo nagy elelmiszeruzletben, volt vagy 4 kg, amit vettem, ereztem is a hatamon... De vegre zoldseghez es gyumolcshoz jutottam. :) Ebed, zuhanyzas, mosas utan elmentem szetnezni a varosban, megneztem a katedralist, majd eltevedtem, kovetni akartam a sarga jeleket, de eltuntek. Aztan kilyukadtam a San Izidor templomnal, ha jol irom, onnan meg epp visszafele tartottam az elbuergebe, amikor David jott velem szembe. Ugy dontottam, hogy elmegyek misere a fentebb emlitett, a varos szentjerol elnevezett templomba. Mise utan zarandokaldas is volt, en el akartam menni, de eselytelen volt, angolul is elmondta a papa, hogy a zarandokok menjenek elore, es valljuk be, rajtam elegge latszott, hogy nem egy atlagos varosi ruhazatom van. Legnagyobb meglepetesemre a mise aldassal egyutt csak fel ora volt. A szallason talakoztam Doraval, megvacsoraztunk, es megallapitottuk, hogy a szallason nincs net.

14. nap, Sahagun - Reliegos, 31 km, 7,5 ora

Tegnap egy nagyon jo kis albuergeben aludtunk, maganszallas volt, 5 Euro. Zarandokmenut is ettunk, 10 Euro. A szokasos 1 uveg bort ittuk meg ketten az egyik sved sraccal, mert a masik srac nem iszik alkoholt. Az agyon fekve ugy ereztem, mintha egy dobozba lennek bezarva, deszkakkal voltam korulveve, es a fejem is, es a labam is erintette a deszkat. Vegre itt is huvos volt, az ejjelt vegigaludtam. Reggel szokatlanul csend volt, 6.03-kor az elso zarandok fejlampaval a fejen elhagyta a szallast, de a tobbiek meg aludtak. Probaltam visszaaludni, de nem ment. 6.45-kor elkezdtem keszulodni, osszepakoltam a halozsakomat, lemasztam az emeletes agyrol. Ujabban csak a felso szinten alszom, ott legalabb nem verem be a fejem. Kimentem a furdobe, ahol a tukorbe nezve mar elozo este megijedtem az abrazatomtol, mert olyan sotet volt, amilyen meg soha, kis voroses beutessel, mert elfelejtettem naptejet hasznalni. Mire visszamentem hosszu keszulodesem utan, mar felkapcsoltak a villanyt a haloban. 8-kor a fiuk meg felig kaban alltak, en meg elmentem inni egy tejes kavet. A pincer srac spanyolul probalta megkerdezni tolem, hogy honnan jottem. Olyan boldog volt, amikor megtudta, hogy magyar vagyok, mert o meg roman, temesvari. Furcsa volt, hogy ennyire orul a szomszedsagnak, mikozben en csak angolul es magyarul, o meg csak romanul es spanyolul beszelt, es gyakorlatilag alig ertettuk egymast. A fiuk a vizholyagjaik miatt nagyon lassan haladtak, meg en szerettem volna par kepet kesziteni Sahagunban, igy megbeszeltuk, hogy ok elore mennek, en meg majd utolerem oket. A varost elhagyva egy hidon vezetett at az ut, leneztem a patakra, mikor egy japan zarandok megszolitott, Iszao, ha jol ertettem. Nem nagyon beszelt angolul. Vele mentem egy darabon. Azt megtudtam, hogy 29 eves, buddhista, de sajnos nyelvi nehezsegek miatt sosem fogom megtudni, hogy honnan hallott a caminorol, es miert jott ide. Kesobb egyedul folytattam az utamat, majd utolertem a fiukat. Mar hianyoltak engem, azt mondtak, lassu vagyok. :-) A kovetkezo telepulesen beultunk egy barba, ott volt a magyar lany, Dora, es a nemet Jozef. Jozefrol kiderult, hogy Munchenbol gyalog jott, junius vegen indult. Mondom en, hogy egyre szimpatikusabb. :) A beszelgetes soran megint elojott, hogy a 3. feleseget keresi, mondta, hogy most egy gazdagat szeretne, mert az elozo ketto nem volt az, meg tulajdonkepp legyen gazdag es oreg. Majd a kovetkezo mondataban megkerdezte, hogy nem megyek-e hozza. En lennek az oreg? Persze nevettunk. A kovetkezo telepules utan nem sokkal elhagytam a fiukat, mert epp olyanom volt, hogy gyorsan szerettem volna menni. 12 km-t vegig megallas nelkul gyalogoltam, majd megerkezdtem Religiosba, ahol mar majd ehen haltam, bementem az elso barba, ahol egy furcsa oreg fazon fogadott, es csinalt nekem szendvicset. Nem is tudom miert, megkivantam a sort. Meg el sem keszult a szendvicsem, maris Iszao udvozolt lekesen, es lefenykepezkedett velem. Leultem kint enni, es iszogatni a soromet, amig jonnek a fiuk. Az eredeti terv szerint tovabb mentunk volna. Hamarosan a japan srac mellem telepedett, ezt kovetoen Dora is felbukkant, akivel eddig nem nagyon sikerult ebszelgetnem. 10-15 perc mulva a fiuk is megerkeztek. Anders nagyon halas volt az Algoflex forteert, amit adtam neki, John nem kert. Igaz, mar vagy 3 napja ajanlgatom a sracoknak a gyogyszereket. Ha mar mindenhol azt mondjak, hogy nem segitek rajtuk, mert en most szabadsagon vagyok... :) Anders is elkezdett sorozni, aminek az lett a vege, hogy nem mentunk tovabb. Mondjuk nem is banom, mert eleg sok idom van meg a hazautig, meg vegre van egy magyar, akivel beszelgetni tudok. A barban az idos emberke Doratol kert egy szal cigit, majd eloszedte az utcan a fuvet, es csinalt egy dzsointot. Az albuergeben Lelkesen koszontottuk Davidot, aki spanyol,  akivel 2 napja egyutt ettunk, amikor a hospitalera fozott. Szerinte nem vagyunk normalisak, mert tul gyorsak vagyunk, es nem elvezzuk a caminot. Zuhany es mosas utan elmentunk zarandok menut enni, valami tengeri herkentyus levest ettem, halaszle ize volt, de a spanyol ember meg a sved sracok vegig azon nevettek, hogy nekem lovesem sincs, hogy mit eszem. Valami rakszeru cucc volt hosszu csapokkal, csak ennek nincs olloja. Mindenesetre hal ize volt, abszolut eheto volt. A tv-ben megint Real Madrid meccs volt, amit a hospitalero is nezett, ezert nem kellett 10-re visszaerni az alberguebe. Holnap allitolag egesz Spanyolorszagban sztrajk lesz, meg Leonban a banyaszok tuntetnek. Valahogy nagy erzekem van a megerkezeshez...

13, nap, Carrion del Camino-Sahagun, 37,5 km, 10 ora

Reggel koran akartam indulni, de nem jott ossze a sracok miatt. 6.50-kor keltem, addigra a magyar lany mar el is ment. Lementem a konyhaba, amig vartunk Johnra, az egyik sved sracra. A tengapi vacsoran ismertuk meg a 70 eves francia oregurat, aki bucsuzaskepp kezet csokolt minden nonek, kicsit zavarba is jottem, mert azt hittem, a mogottem levo kukahoz akar menni, es felrealltam, de valojaban csak kezet akart csokolni. Reggel beugrottunk a peksegbe, aztan kb. 8-15-kor utnak indultunk. 17 km kegyetlen szakasz kovetkezett, semmi lakott terulet, csak a nyilegyenes ut, se emelkedo, se lejto, se kanyar, se semmi, csak a szantok. Eddig ez volt a legnehezebb resz, szerencse, hogy reggel tettuk meg. Utkozben talakoztunk a quebeci parral, meg a nemettel es a kanadaival, akik egyutt mentek, meg a francia bacsival, aki viccelodott rajtunk, mert megalltunk pihenni, hogy sosem jutunk el Sahagunba. Nem tudom, hol van a tobbi zarandok, de alig vagyunk a szallason. Talakoztam a nemettel, aki a kanadai nelkul volt, es kiderult, hogy Jozefnek hivjak, de nem tudom, hogy van nemetul, szoval lehet, hogy rosszul irtam a nevet. Itt van a magyar lany is. A sved sracokkal peregrino menut ettunk, meg a szokasos bort ittuk, es komoly temakrol beszelgettunk. Holnap ujra hosszu tavot tevezunk, megyek aludni.

12. nap, Boadilla del Camino- Carrion de los Condes, 26,5km, 8 ora

Ott hagytam felbe, hogy Fromistaban vagyok. Hamar utolertem a sved sracokat, egyszeruen nem tudom elkepzelni, hogy nelkulem miert olyan lassuak. Hosszu unalmas gyaloglas kovetkezett. Egesz nap az volt a poen, hogy vasarnap van, ezert nem megyunk sokat, ezert pihenunk hosszan. eloszor azt hittem, az en poenom csak, de csomo zarandok mondta ugyanezt. Eleg koran megerkeztunk, most eloszor egyhazi szallason voltunk, de semmilyen kulonbseget nem tudtam felfedezni az egyhazi es nem egyhazi szallas kozott. 5 Euro volt, es egy kedves onkentes olasz hospitalera fogadott minket. Megmostam a hajam, mert most volt ido ra, es bar huvos volt, eleg gyorsan meg is szaradt. Kiultunk a templom ele egy padra, szembe a nappal, es beszelgettunk a sracokkal. A szallason talakoztam 2 magyarral, szoval most mar 9 a magyarok szama, akikkel osszefutottam. Ezen a szallason volt az a lany is, akirol mar a tobbiek meseltek. A sved sracok mondtak, hogy kerdezzem meg, biztos o az a magyar lany. Es o volt. :-) Rajta kivul ott volt egy idosebb magyar pasi is, vele nem nagyon beszelgettunk, Kicsit sajnaltam is ot, mert neki mi voltunk az elso magyarok eddig. Elmentem misere, legnagyobb meglepetesemre a nemet is ott volt. Mise utan zarandokaldas volt, azt hittem , 1-2 perc lesz, hat nem. Valami szoveget mondott a pap spanyolul, aztan fel kellett olvasni egy szentirasi reszt mindenkinek a sajat nyelven. Gondoltam, meguszom, mert magyar vagyok, de nem, elokeresett a pap egy kis fuzetecsket, amiben magyarul is benne, volt, es bar en voltam ott az egyetlen magyar, azert fel kellett olvasnom. Ezt kovetoen kirohant a sekrestyebe, es bekapcsolta a magnot, es egy Camino de Santiago kezdetu dalt hallgattunk me,g majd hosszan beszelt mosolyogva spanyolul, aztan meg spanyol ima kovetkezett, gondolom az volt az aldas resze, persze agy szot sem ertettem. Kicsit mentem mar volna, mert a mi hospitalerank fozott nekunk, es a tobbiek vartak ram. Az aldas utan a nemet azt mondta nekem, hogy ertekelnunk kell, mert a pap csomot keszult erre az egeszre. Kezd egyre szimpatikusabb lenni a nemet. Miutan visszaertem az alberguebe, mar vartak ram, de a hospitalera csak mosolygott, hagy na ja, a zarandokaldas mar csak ilyen, azt hiszed, sose lesz vege,

11. nap, Hontanas - Boadilla del Camino, 28,5 km, 8 ora

Este baromi lassu netem volt, 10 perc volt, mire betoltott a postafiokom, meg ott nem is szamlalo volt, hanem hagytak netezni amennyit csak akartam, de egy ido utan odajott hozzam a hosppitalera, hogy a barataim mar az asztalnal ulnek, es el kellene dontenem, hogy mit fogok vacsorazni. Az asztalnal ult velunk egy katalan lany is, kicsit nehezen, de vele is valtottunk nehany szot. Ejszaka pokolian meleg volt, fel is ebredtem fel egykor, kinyitottam az ablakot, de valaki kesobb becsukta. Reggel 8.10-kor indultunk utnak, hamarosan egy dombra kellett felkapaszkodnunk, kis valtozatossag a mezetan. Maga az ut egyhangu, voroses koves szantok, kavicsos ut km-eken at. Viszont nagyon szepek a felhok, egy tucatot fenykepeztem. :-) A sved sracok azt mondtak, hogy en leszek a vezetojuk. Talan mert nekem van utikonyvem? Bar kesobb megkerdeztek, hogy otthon is en vagyok-e a fonok. Ez vicces, foleg aki ismer engem. Na jo, igaz ami igaz, nem engedem sokat pihenni a sracokat, hogy idoben a szallasra erkezzunk. Azt is megkaptam, hogy olyan vagyok, mint egy Duracell nyuszi, csak megyek, megyek, es nem faradok el. Este Boadilla del Caminoban talaltunk egy szallast, ami egy nagy kert volt, de nem volt net, ezert tovabb mentunk. A kovetkezo olyan volt, mint egy vasutallomas, amugy egy regi iskolaepulet. Nem tetszett az sem. A harmadik olyan volt, mint egy istallo. Bementunk. Csodas kertje volt, medencevel, es a hospitalero tudott par szot magyarul, aminek en igencsak megorultem. A szallason osszefutottam a quebeci parral, akikkel meg Navaretteben ismerkedtem meg, valamint odajott hozzam egy belga doki, meg egyebkent mar mindenki tudja a foglalkozasom. Egy masik zarandoktarsam meg lelkesen ujsagolta, hogy itt van egy masik szallason egy magyar lany, tegnap egy helyen aludtunk, csak o egy olasz sraccal dumalt. Olyan aranyos mindenki. Egyebkent tegnap a szallas 5 Euro volt, a kaja 9 Euro, itt 6 Euro a szallas, es 9 volt a kaja. Hazilag keszitettek, volt 2 fajta suru leveses valami, meg hal vagy csirke, es a desszert, emg termeszetesen bor. Este beszelgettunk a 65 eves quebeciel es a felesegevel az otvenes bostoni novel, meg egy orult nemettel, o is joval 40 felett van mar. A quebeci mondta, hogy mar 40 eve hazasok a felesegevel, es bar voltak problemaik, a szeretet atsegitette okat minenen. Olyan boldognak latszanak egyutt. Aztan kozbeszolt a nemet csavo, hogy neki mas a velemenye, mar ketszer volt hazas, mind a ketszer azert, mert jott a baba. En meg jol beszoltam neki, hogy azert lehet ellene tenni, meg egyszer meg megertem, de hogy lehet ketszer is elkovetni ugyanazt a hibat, meg hogy errol o is tehet. Hat, asszem nem loptam be a szivebe magam. Megkerdezte, hogy voltam-e mar terhes, nem tudom, hogy mit vart, talan azt, hogy azt mondom igen? Mindenesetre ezen a ponton tul nem folytatta a temat. :-) Annyira jo volt, vegre hideg volt ejszaka, tudtam aludni. A halozsakom be volt cipzarozva, es nem volt vegre melegem. Az egesz ejszakat vegigaludtam. Egyebkent a reggelek kezdenek huvosek lenni, a mostani a 3. huvos reggel, ma mar a polarom is felvettem, es csak kicsit volt melegem benne gyaloglaskor, es az ujjaim kicsit atfagytak. Ja, tegnap nem tudtam netezni, mert csak 1 gep volt Boadillaban a szallason, es amikor probalkoztam, akkor foglalt volt, utana meg dumaltunka tobbiekkel, vacsora utan, 8-kor meg 3 spanyol srac Real Madrid meccset nezett online, mert nem volt tv, szoval eselyem sem volt. A meccs 10-ig tartott, 10-kor meg takarodo volt. Most Fromistaban vagyok egy barban. Remelem, ma is szep idonk lesz, tegnap kb. 20 fok volt, felhos-napsuteses ido.

10. nap, Burgos- Hontanas, 31.5 km, 9 óra

Reggel keson keltunk, mar azt hittem, 8-kor ki fognak dobni minket, de valahogy sikerult elhagyni a szallast 7.55-kor. A sracok bart kerestek, ahol reggelizhetnek, en meg meg akartam nezni a varost. Megbeszeltuk, hogy kulonvalunk, es en majd ugyis utolerem oket. A katedralis keson nyitott, azert csak kivulrol neztem meg, atsetaltam a hidon, es egy kicsit gyalogoltam a setaloutcan. 9.30-kor indultam Burgosbol, es alig ertem ki a varosbol, megpillantottam, a sved banyaszfiuk hatizsakjat, meg a rajuk aggtott sok vizes ruhat. Amikor megejuk ertem, koszontem, hogy Buen camino, mire majdnem visszakoszontek, de rajottek, hogy en vagyok. :-) Egyutt folytattuk az utunkat. Ma azert joval faradtabb voltam, ami azt hiszem ertheto is a tegnapi nap utan. Minden faluban megalltunk, pihentunk egy kicsit. Birom a sracokat, hasonlo a humoruk, mint az enyem, meg komoly temakrol is el lehet veluk beszelgetni. Utkozben meg idonkent Metallicat hallgatunk, vagy mai slagereket. :-) Carmen irt nekunk, hazamegy, a ferje eljott erte. Remeltuk, hogy folytatni fogja Leontol, 1 het pihenes utan. Talan igy kellett lennie... Mindannyian sajnaltuk, mert nagyon megszerettuk ot. Ez a mai olyan laza nap volt, bar hajtottam a fiukat, nem hagytam pihenni, hogy koran megerkezzunk. Ok meg nem ertettek engem, miert kell sietni, ok elvezni akarjak a napsutest, ezert gyalogolnak este 8-ig. Ma is sokat nevettunk, a domboldalrol elkezdtunk lefele saladni a hatizsakkal, botokkal, vizholyagos labbal. 5-re erkeztunk meg. Most kicsit morcik ram, de nem komolyan, mert mit lehet csinalni, amikor az ember nem gyalogol. Mennem kell, a sracok hivnak enni.

9. nap Belorado - Burgos, 52 km, 13,5 ora

Este elmentunk Carmennel peregrino menut enni, utoljara egyutt. Ugy dontott, hogy nem folytatja tovabb, Burgosba utazik a reggeli busszal, es a tovabbiakat meglatja. A sved sracok kuldtek neki sms-t, hogy Villafranca Montes de Ocaban vannak, 12 km-re tolunk, es masnapra Burgos a cel, es hogy mondja meg nekem, hogy maradjunk sms kapcsolatban. Carmen egesz este arrol kerdezett, hogy miert nem megyek Nemetorszagba dolgozni, sokkal jobban kereshetnek, meg par napig lakhatnek nalluk, amig nem tallalok magamnak lakast. Azt mondta, szerinte nem kell nagyobbelszantsag hozza, mint egyedul elindulni a caminora. Na ja, beszelgettubnk korabban az itthoni fizetesekrol. A szallas 5 Euro volt, megkerdeztek, hogy akarunk-e tobbet fizetni, es akkor csak 6 emeletes agy lenne a szobaban. nem akartunk. A 3. emeleten volt a szoba, es osszesen 3-an voltunk ejjel a szobaban, szemben a 6 agyas szobakkal, ahol 12-en. :-) Reggel koran keltem, osszepakoltam. Ujra egyedul keltem utra. Carmentol elkoszontem, a konthaban szurcsolgette a teajat. Atoleltuk egymast, es sirtunk mind a ketten. 7-15-kor elindultam. Ha szomoru vagyok, szeretek mozogni, segit. Igy csak mentem, mentem, egeszen Villafrancaig, ott kuldtem egy sms-t a sved sracoknak, akik azt irtak, hogy nemreg indultak meg csak el. 40 percettoltottem a telepulesen, kenyelnmesen megreggeliztem, aztan a kovetkezo 12 km-en csak mentem, mentem. Az ut szep volt, erdon at vezetett. San Juan de ortega-ban bementem a templomba, kivetelesen nyitva volt. Amikor kijottem, a sved sracok integettek lelkesen. Bevallom, azt hittem, elobb utolerem oket. Nagy oromkodes utan elkezdtek gyozkodni, hogy menjek veluk Burgosba. Mondtam, majd meglatom. Elindultunk. Utkozben vegig arrol gyozkodtek, hogy menjek Svedorszagba dolgozni, sokkal jobban elhetnek. Komolyan, mar wen ereztem hulyen magam, hogy miert is elek meg mindig Magyarorsazagon. Az utunkat vidaman folytattuk az utolso albergeig Burgos elott, ami vagy 20 km-re volt Burgostol. Dontottem, csinaltam mar eleg lokottseget az eletemben, megyek veluk Burgosba. Olyan volt ez, mint amikor biciklitura vegen kitalaltuk, hogy milyen mar, ha vonattal megyunk haza, menjunk bringaval. 180 km tekeres lett a vege. Mentunk, mentunk, majd talaltunk egy kis falut, ahol a fiuk meghivtak egy kavera es egy tortillas szendvicsre, ami akkora volt, hogy alig birtam megenni, pedig itt a caminon dupla annyit eszem, mint otthon. Egy ember odajott hozzank, es adott ringlo szilvat. Rengeteget nevettunk az uton, hogy mennyire nem vagyunk normalisak, kulonosen en. A sracok azt mondtak, hogy 8-ra akarnak Burgosba erni, en mondtam, hogy az csoda lenne. Hat nem tortent csoda. Utkozben elkezdett csikarni a hasam. Utana kitargyaltuk ezeket a dolgokat is, ekozben mar Burgos elovarosaban voltunk. 8.45 lett, mire elertunk egy alberget, baromi faradtan, de jo kedvuen. A hospitalero poenkodott, hogy mar nincs szallas, de mi ezt eloszor tenyleg elhittuk. Rossz vicc volt. A szallason ott volt az a 3 magyar srac is, akikrol mar sokat hallottam. A 6. emleten voltunk, mennyieselye volt, hogy pont veluk leszek egy szobaban? Szoval ok voltak azok, akik elindultak gyalog Magyarorszagrol penz nelkul, idonkent stoppoltak, hangszeren jatszanak, igy gyujtenek penzt, es tobbnyire satorban alszanak. Carmen meselt roluk napokkal ezelott.Fura, hogy ok meg joval elottunk jartak mar, de mindenutt tudtak roluk. :-) Tegnap sikeresen 1 orat toltottem a klotyon, ezert a net kimaradt. A tejeskave ringlo kombinacio nem volt jo otlet... Kivetelesen nagyon jol aludtam ejjel, csak hajnali 5-kor ebredtem fel.

8. nap, Santo Domingo de la Calzada - Belorado 23,5 km, 5 ora

Ejjel a mellettem levo agy emeleten, azaz mellettem agy srac vagy ejfelig olvasott a fejlampajaval, alig birtam aludni tole. Reggel kakaszo ebresztett, ugyanis kakast es tyukot is tartottak a szallason. 7-kor keltunk, 8-kor a svedekkel elmentunk reggelizni egy barba, meghivtak ra minket. :) Ettem egy szendvicset, ittam egy ananaszlet (mas nem volt) es egy tejeskavet. 9-kor nyitott a katedralis, ahol 3.50 Eurot kellett fizetni, de meg akartam nezni, mert egy elo kakast es egy tyukot tartanak a templomban, amit 15 naponta cserelenek. Hogy miert is vannak ott az alattok, arrol majd otthon irok. :-) Bolondok azek a spanyolok, de nagyon birom oket. A svedek elore mentek, nem jottek be a katedralisba, de utolertuk oket, es egyutt mentunk tovabb, vegig beszelgettunk az uton. Az elso faluban megpihentunk, es ellattam az elso vizholyagomat. Minden faluban megalltunk, majd Belorado elott elbucsuztunk, mi utkozben nem alltunk meg pihenni, a svedek pedig tovabb mentek. Mi nem akartunk ma sokat gyalogolni, mert en is ki voltam tegnap, meg Carmen sipcsontja elkezdett fajni, es egyre rosszabb. Most Beloradoban vagyunk egy szallason, a kertben medence is van, en azonban szomoru vagyok, mert nagyon ugy nez ki, hogy bucsut kell vennem Carmentol, mert vagy oihenonapot tart, vagy csak par km-t akar gyalogolni a fajdalma miatt. A svedek meg vagy 10 km-rel elottem jarnak. Ez is a Camino...

7. nap, Navarette - Santo Domingo de la Calzada, 38,5 km, 9,5 ora

Without pain there is no glory. - Fajdalom nelkul nincs dicsoseg.

Tegnap este a netezes utan belefutottam a sved sracokba, nagy orvendezes utan mindenki ment a dolgara. Tegnap este azt hittem, csak a nyugossegem miatt talaltam a szallast rossznak, de visszatekintve a legrosszabb szallasunk volt eddig, szoval batran merem mondani, hogy Navaretteben a Alberge municipalban senki ne aludjon. Ugye nem volt melegviz, a matracok koszosak voltak, a furdo kicsi volt es peneszes, este 9.40-kor akartam inni egy kamillateat, de a hospitalera odajott a konyhaba, es kiontotta a vizet, amit melegedni raktam fel, hogy ilyenkor mar alvasido van, nincs fozes. Visszamentem a szobaba, ahol az alattam levo agyon az idos foszer halozsak nelkul aludt a koszos matracon, es kegyetlenul horkolt mar vagy 9 ora ota. Aztan rakezdett masik ketto is. Nem tudtam aludni. A talpam egett, melegvolt a szobaban. Kitakaroztam, de meg ugy is melegem volt. 11 oraig hallottam, ahogy a templom harangja eluti a negyedeket, aztan az is elhallgatott. Ejjel poloskakkal almodtam, reggelre 4 poloskacsipessel lettem gazdagabb, es a torolkozomon, ami az agy szelere volt rakva, egy felnott, voroses szinu poloska ucsorgott. Elovettem a szemoldokcsipeszemet,  es megprobaltam kinyirni. A poloska lassan arrebb maszott, de Carmen aszisztalasaval sikerult megolni. Tele volt a veremmel. Carmen is felso agyon aludt, az alatta levo agy matraca alatt tobb poloskat is talaltak. Ekkor jottem ra, hogy talan nem veletlen volt, hogy a bejaratnal reszletes utmutato volt, hogy mit tegyunk, ha poloskat talalunk, es mit csinaljunk a csipesekkel. Bar ma koran akartunk indulni, a poloska miatti hisztim miatt csak 7.30-kor indultunk el. Az ut kavicsos-foldes ut volt, csak mentunk, mentunk, egeszen Narejaig, ami 17 km-re volt Navarrettetol. Ott megreggeliztunk, majd folytattuk utunkat. Azofraban megalltunk egy csesze kavera, en bementem a WC-re bekenegetni a poloskacsipeseimet, majd amikor kijottem, Carmen azzal fogadott, hogy magyarok vannak a szomszed asztalnal, mert ugyanaz van az utikonyvukre irva, mint az enyemre. Meg is kerdezte oket, majd valtottam veluk par szot. Ok velem egyutt mar 9 magyarral talalkoztak, nekem az uton ok a negyedikek voltak. Mondtak, hogy a tobbiek mar joval elottunk jarnak. Eleg baratsagosak voltak, csak furcsa volt, hogy tegeznek. Kesobb Carmennel beszelgettunk errol, es azt mondta, hogy o is tegezodik a nemetekkel, mert a caminon ez a szokas. No, most is tanultam valamit. Egyebkent allitolag Bandi bacsi, a 62 eves magyar is elottem van, aki eleg jo tempoban nyomja. :) Arra is rajottem, hogy a magyarokat fel lehet ismerni, az elozo ket magyar taskajan ott volt a magyar cimer, a mostaniaken meg nemzetiszin szalag. Ismet gyaloglas kovetkezett. Pokoli hoseg volt, es csak mentunk, mentunk... Mindenkit lebeszelek arrol, hogy nyaron caminozzon. Majd jott egy zapor, behuzodtunk egy fa ala, hogy majd mindjart elall, hat nem, csak esett tovabb, hol kevesbe, hol jobban. Elindultunk. Csak az esokabatomat vettem fel. A nap kisutott, de ugyanugy esett tovabb, baromira beleizzadtam a kabatba. A labam meg csak fajt. Lassan feltunt Santo Domingo latkepe, azt a remenyt keltve, hogy mindjart odaerunk, de csak nem akart elerkezni. Kozben csak esett, a gatyam szara mar terdig atazott a pocsolyak miatt, en meg azt hittem, az uton esem ossze. Lassan megerkeztunk a tobb 100 eves alberguehez, ahol Carmen akart aludni: COMPLETO. Megyunk tovabb. Szerencsere a kovetkezo szallason volt hely, a hospitalerais kedves volt, korbemutogatott mindent, csak en voltam baromi ideges, mert fajos labbal valahogy nem volt kedvem korbetekinteni az epuletet. 2 orat fekudtem az agyon, ekozben azert lezuhanyoztam, a meleg viz jot tesz a labamnak. Olyan fajdalmat ereztem, mint meg soha, a labfejem belul fajt, mint amikor telen atfagy az ember laba, es melegbe megy. Kozben Carmen elmet bevasarolni, hozott nekem  kenyeret, banant, es egy fesus kagyylot. :-) Tudni kell, hogy napok ota mondogatom, hogy kell egy nekem, de nem talaltam szepet. Carmen elment fozni a konyhaba, en meg az eddigi legtutibb szallasunkon a tarsalgoban a borkanapen elterultem, es vartam, hogy hasson a diclofenac. Tonhalas tesztat fozott, kozben megjottek a svedek is, akik amugy banyaszok, de ki nem neznem beloluk, es kozosen megvacsoraztunk, meguttunk 1 uveg vorosbort, hatha potencirozza a fajdalomcsillapito hatasat, es 10.20-ig beszelgettunk. Na, akkor akartam netezni, de szoltak, hogy 10-30-ig lehet csak, az Eurm eluszott, en meg csak utolag fejeztem be a mai blogot.

6. nap, Torres del Rio - Navarrete, 33,5 km, 8 ora

Éjszaka sokat forgolódtam, meleg nekem ez a hálózsák, éjszaka ki is bújtam belőle, meg körbetekertem magamon. Fáj a torkom, erre is többször felébredtem. Végül 6.30 körül lenéztem az alattam alvó Carmenre, hogy ő mit csinál, majd megbeszéltük, hogy előbb megesszük a 3 Eurós reggelit, aztán összepakolunk. Soha többé reggelit albergueben. Lehetett választani, tea vagy tejeskávé, 2 fajta előre csomagolt kis méretű péksüti között, meg mellé narancslé volt a reggeli. Pakolás után leültem kicsit Carmen melle, olvasgattam az útikönyvemet a mai etapot illetően, majd 10 perc múlva felkiáltottam: The Swedish guys! Jó, hogy nem tűnt fel 10 percig, hogy mellettük ülök. Nevettek. Mariello, az argentin-svéd srác csak Logroñoig ment, tőle búcsút vettünk, megölelt minket Carmennel, meg mondta, hogy valakivel majd lefordíttatja a blogomat, hogy megtudja, hogy mit írtam róla, hehe. :-) A másik két svéd sráccal megbeszéltük, hogy vagy találkozunk, vagy nem, meg nem tudtak eldönteni, meddig mennek ma.

Napfelkelte

7.45-kor indultunk, lefényképeztük a napfelkeltét, majd meg sem álltunk Vianáig, ahol megreggeliztünk. Nem tudom, hogy csinálom, de Carmen állandóan rám vár. Nálam úgy néz ki a reggeli, hogy szépen kettévágom az itteni hosszúkás kenyeret, a maradékot meg kifliszerűen felbeszélem, szépen ráteszem a sajtot meg sonkát, úgy, hogy egyenletesen legyen mindenhol, és csak akkor kezdek enni. Mire ezzel a művelettel elkészülök, Carmen már félig meg is ette a reggelijét. Hiába no, az evésnek meg kell adni a módját, azt nem lehet elkapkodni. Innen tovább indultunk Logroñóba. Az utunk földút volt, és meleg volt, sütött a nap. Senkinek nem ajánlom, hogy nyáron menjen caminózni, baromi meleg lehet akkor. Tesóm berakatta velem a 30-as faktorú naptejet, persze én az első nap kivételével egyszer sem használtam, ennek köszönhetően rákvörös az arcom. Reggel meg hideg van, nem jut az eszembe, utána meg nincs erőm levenni a hátamról a hátizsákot, ha egyszer már felvettem. Logroñóban szüreti mulatság volt. Legnagyobb meglepetésemre mind a 3 templom nyitva volt, amit meg akartam nézni, különösen a mórölő Szent Jakab, meg a zarándok Szent Jakab szobrát.

Mórölő Szent Jakab

Zarándok Szent Jakab

Sütögetés a főtéren

Amikor a 3. templomot kerestük, egy spanyol néni odajött hozzánk, és bár fogalma sem volt, hova akarunk menni, addig erőszakoskodott, míg vele nem mentünk a 3. templomba. Na jó, igaza volt. :-) A templomból kifelé jövet egy másik néni is odajött hozzánk, és lelkesen magyarázott valamit, szemlátomást cseppet sem zavarta, hogy egy kukkot sem értünk belőle. Visszamentünk a főtérre, ahol fieszta hangulat volt, parti zene szólt, sültek a kolbászok, tele volt a tér emberekkel, mindez hétköznap 1 órakor. Néhány spanyol elkapott minket, adott nekünk egy kis méretű sült kolbászt egy darabka kenyérrel, meg egy 2 dl-es vörösbort. Magyaráztak spanyolul lelkesen. Érdekes, nem beszelek spanyolul, de azt megértettem, hogy kenyér és bor nélkül nem lehet Santiagóba eljutni. :-) A kedves spanyol vendéglátás után ittunk egy tejeskávét a terén, aztán tovább indultunk a 13 km-re levő Navarette fele. Előbb egy parkon át vitt az utunk, majd egy víztározó mellett árnyas részen át, aztán az út mellett, sok helyen betonon kellett gyalogolni. Navaretténél már nagyon fáradt voltam. Megérkeztünk az alberge municipale-ba, ahol 5 Eurót kellett volna fizetnem, de nem volt apróm, csak 100 Euróm, persze nem tudtak visszaadni. A Mebucainom is lefogyott. Megérkezéskor az ágyi poloskáról szóló ismertető fogadott. Amúgy ki mondta, hogy csak a fa bútorok menten bújik meg? Az összes albergeben fém ágyak vannak matracokkal, aztán mégis van poloska. Na, ez csak amolyan zárójeles megjegyzés volt, remélem, mire hazaerek, vége a munkahelyi poloskariadónak. Az ágyak koszosak, szóval remélem, nem fordulok ki éjjel a hálózsákomból. Ebből a helyből simán kinézem, hogy van poloska. Ma elérkezett a hajmosás napja, úgy döntöttem, hogy hetente 1x fogok hajat mosni, hát, mikor elkezdtem zuhanyozni, langyos volt a víz, aztán mikor már sampon is volt a hajamon, akkor már csak hideg víz folyt. Ennek örömére úgy döntöttem, hogy megiszunk Carmennel 1 üveg bort. Főztünk hozzá tésztát, jól bekajáltunk, beszélgettünk egy 40 éves Quebec-i kanadai párral, a feleség mondta, hogy ne áruljam el a többieknek a foglalkozásomat, és akkor nem kell vízhólyagokkal bíbelődnöm ;-), megismertünk egy 82 éves brazil férfit, aztán elmentünk misere. Otthon miért olyan rozzantak az öregek; vagy csak én találkozom csak a rozzantakkal? Na, lassan lejár az 1 Eurónyi időm, mára ennyit hát.

Főzés

5. nap, Estella-Torres del Rio, 29,5 km, 8 ora 45 perc kaveszunettel

Irache - borkút

Reggel 7-kor csörgött az órám, de még mindenki aludt. Most megint fent aludtam, rájöttem, hogy ott legálabb fel tudok ülni, csak elalvás előtt kell felmásznom az ágyra. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Carmen már felkelt. Én is elkezdtem készülődni, de még sötét volt, senki nem mozdult, a villanyt sem kapcsolta fel senki. A hálózsákomat nagy nehezen belepasszíroztam a tokjába, majd lemásztam az ágyról, és kicuccoltam az előszobába, hogy ott zörögjek a zacskóimmal. A két magyar már reggelizett. Én a banánomat megettem, aztán vagy fél óra alatt sikerült is összepakolnom. Nem tudok felgyorsulni, sőt, mintha egyre több cuccom lenne. Az egyik magyar mondta is, hogy túl sok cuccom van, meg hogy ha nem tudom, hogy mi a fölösleges, akkor még nem gyalogoltam eleget. Egyébként mi gyorsabbak voltunk náluk, a másikuk poénkodott is, hogy mennyit fogunk ma menni, talán 60 km-t. 7.45-kor útnak indultunk. 3 km múlva megérkeztünk a borkúthoz. Elővettem a bögrém, és megkóstoltam, de nem volt finom, olyan ecetes volt a bor. Kicsit a fejembe szállt az a par korty bor, de hamar elmúlt ez az érzésem. Többnyire földúton haladtunk, minimális emelkedőkkel és lejtőkkel. 2,5 óra múlva megálltunk pihenni Villamayor de Monjardinnal. (Remélem jól írtam.) Reggeli után folytattuk utunkat egészen Los Arcosig, ahol 2 órát pihentünk. Akkor lett vége a misének, amikor odaértünk, így sikerült megnézni belülről is a templomot. 

Kávézás Los Arcosban

Leültünk a templom előtt, majd hamarosan megérkezett a svéd-argentin srác, ő ebédelt, mi kávéztunk, és elkezdtek beszélgetni a gyereknevelésről, ami engem baromira nem érdekelt, és nem is igen tudtam hozzászólni a témához. Alig vártam, hogy menjünk már tovább, majd mondtam is Carmennek, hogy én mennék, mire elindultunk a srácot magára hagyva. Rossz kedvem lett, csendben bandukoltunk vagy 8 km-t. Közben gondolkodtam sok mindenről, arról is, hogy miért lettem mérges, meg miért lett rossz kedvem. Azt hiszem, minden otthoni dolgot magam mögött akarok hagyni, ráérek azzal foglalkozni később. A mostban kell élni, nem azon gondolkodni, hogy mi lesz majd. Carmennel mar szállóigénkké vált, hogy "You have to feel the Camino!" Nos, valahogy en is ezt szeretnem. Még azon sem gondolkozunk, hogy mikorra érkezünk Santiagoba, csak a másnapi etapokat tervezzük meg, és útközben kinézzük, hogy melyik albergueben akarunk aludni. Itt az élet nem szól másról, mint a gyaloglásról, evesről és az alvásról. 

Felirat hozzáadása

A kötelező caminós árnyékkép

Kb. fél 5-kor érkeztünk Torres del Rio-ba. Zuhanyzás után mostam, most végre hasznát vettem a szárítókötelemnek. Közben megérkezett a svéd-argentin srác is. Kicsit aludni próbáltam, mert kivételesen nem a lábaim, nem a vállaim, hanem a torkom fáj, de az nagyon. Lassan megeszem az összes Mebucainomat. Érdekes, a mai nap végére nem fáradtam el, a talpam is csak kicsit fájt. Igaz, Los Arcosban 2 órát pihentünk. Este zarándokmenüt ettünk, a szállás reggelivel 10 Euro volt, (és végre volt itt is lavór, mint Roncesvallesben, ez a mosás miatt fontos), a zarándokmenü 10 Euro volt, megint ittunk egy csomó bort. Az asztalnál volt koreai, ausztrál, angol, dán, olasz, ír, és az argentin-svéd srác, Carmen és én. Szóval elég nemzetközi társaság volt. Egyébként nem értem, hogy miért hihetőbb a fogadtam egy üveg borban, és azért csinálom a caminot, mint az, hogy 30 éves lettem, és valami emlékezeteset akartam csinálni. :-) Csomót dumáltunk, és az étteremből kidobtak, zárni akartak. Most megint itt blogolok, miközben a szobában mindenki alszik. Szerintem baromira szeretnek, amikor bemászom a sötét szobába, aztán felmászom az emeletes agyra. Remélem holnap is olyan szép napunk lesz, mint ma, sütött a nap. :-)

Zarándokmenüre várva

4. nap, Uterga-Estella, 29,5 km, 7 óra

Tegnap már mindenki aludt, mire befejeztem a blogolást. 11 körül volt, amikor lefeküdtem. Beállítottam az órám 6-ra, de mindenki aludt, senki sem mozdult. 7.10 volt, mire észrevettem, hogy Carmen már felkelt mellettem. Elkezdtem készülődni, de Carmen már rég kész volt, mire én épp elkezdtem még csak visszapakolni a cuccaimat a táskámba. Kezdem érteni, hogy miért kesék el minden reggel. :-) 7.40-kor elindultunk, már világos volt, nem kellett a lámpa. Néhány barátságos felhő volt csak az égen, a szél kicsit fújt, és egész nap sütött a nap. Nagyrészt beszélgetve mentünk tovább, időnként csak egymás mellett sétáltunk az úton. Előző nap szóba került, hogy ki miért csinálja a caminót. Azt hiszem, nem értik a poénjaimat. Mondtam, hogy fogadás miatt. Azt mondta a félig argentin, félig svéd srác, hogy akkor biztos jó sok pénzt fogok kapni, mire mondtam, hogy csak egy üveg bort. Aztán ezt teljesen komolyan vettek, és furcsán néztek rám, hogy egy üveg bor miatt csinálom végig. Mint múltkor a kollégám, amikor láttam egy jó kocsit, és megjegyeztem, hogy kéne egy gazdag férj, hogy megvegye nekem azt a kocsit. Mire a kollégám teljesen komolyan mondta, hogy régen én nem voltam ilyen, meg ne legyek már én is olyan hü* pi*. Pedig azt se komolyan mondtam. Egyébként meg eszembe jutott, hogy miért is csinálom, mert idén vagyok 30, és elhatároztam, hogy emlékezetessé teszem a 30. életévemet, ha már semmi értelmeset nem sikerült elérnem eddig. Ja, de, legalább van munkám, meg halvány sejtelmem a jövőről, nem úgy, mint a tegnapi német srácnak, aki 36 éves, munkanélküli, nincs családja, és fogalma sincs, mit szeretne dolgozni. Carmen totál ki volt akadva rá. Egyébként ő meg azért csinálja a caminót, hogy elszabaduljon a 3 kamasz fia mellől, meg hogy ne kelljen menni a szülői értekezletekre. A félig svéd, félig argentin srác meg már sokadik éve azért, mert ismerkedhet emberekkel az egész világból.

Puente la Reina

A táj dimbes-dombos volt, fel-le- fel-le földúton, kavicsos úton, ez utóbbi kinyírta a lábamat. Obanosban reggeliztünk, Puente la Reina-ban átmentünk a királynő hídon, ami a város névadója. A templomokat mindenhol zárva találtuk. Estella előtt azt hittem, meghalok, a talpam a lábtőcsontoknál iszonyatosan elkezdett viszketni, aztán fájni. Jól leragasztgattam, raktam rá vízhólyagtapaszt, és körbeleukoplasztoztam. Egyébként az első vízhólyagomat 2 napja szereztem, a botom miatt, a bal hüvelykujjamon. Azt is hasonlóan kezeltem, meg prevencióképp az ellenoldalit is. Azóta kicsit furán nézek ki a foszladozó leukoplasztos kezemmel, de legalább nem fáj. A lábamon egyelőre nincs vízhólyag, viszont a talpam fáj. Meg a bal combom. Ja, mindenkinek köszönöm, aki rábeszélt a botokra, 2 nap alatt hozzam nőttek, már sík terepen sem zavarnak, és a botoknak hála nem fájnak a térdeim. :-) Estella előtti településen összefutottam 2 magyarral. :-) Igen, igen. Gyanús volt a hátizsákjukon lévő címer, meg beszeltek is magyarul, rajuk köszöntem. Épp rohanásban voltunk, csak par szót váltottunk, de az kiderült, hogy mi sokkal gyorsabbak vagyunk (na ja, Carment nem én lassítottam le, hanem ő gyorsított fel), meg az is, hogy ők is Estellába tartanak. Pár szó után lehagytuk őket. Estellába érkezvén megkerestük az útikönyvemben 3 kagylóval honorált albergue-t, (3 a maximum), itt sérült embereket foglalkoztatnak, ez a rehabilitáció része. Van felszerelt konyha, szupi kis WC meg fürdő. Utána elmentünk várost nézni, mert még nem mászkáltunk eleget. Vettünk gyümölcsöt, megettük, valamint tésztát, szószt, sajtot. Megnéztünk 4 templomot, ebből 1 volt nyitva, es nagyon sokat kellett hozza felfelé menni meredek utcákon, es nem is oda akartunk kilyukadni. Carmen főzött tésztát, csatlakozott hozzánk egy ausztrál lány is. Itt tényleg a világ minden részéből vannak emberek. Mosógépben mostunk, a gatyámat is beletettem, most épp a szárítógépben száradnak. Mivel holnap vasárnap, és fogalmam sincs, hogy el tudok-e jutni misére, ma megyek, 8-kor lesz valamelyik templomban. Lehet, hogy Carmen is elkísér. Egyébként a szállás 6 Euro, es az internet ingyenes. :-D

Mindenkinek (Norbi, Peti) köszi az időjárás jelentést. Majd időnként küldhetnétek, nagyon hálás lennék érte.

Kihasználva az ingyen netet, most is írok pár sort. Beraktam a ruhákat a szárítógépbe, es elmentünk Carmennel misére. Útközben összefutottunk a félig argentin, félig svéd sráccal, megbeszéltük, hogy később a főtéren találkozunk. A pap gyorsan lezavarta a miset, fel óra volt, pedig énekes mise volt. A téren valami fesztivál készülődött állítólag, de nekünk csak 10-ig volt kimenőnk. Mint gimiben. Poénkodtunk is, hogy a zarándokoknak 10-kor már az ágyban a helye. Leültünk a főtéren, egy forró csokit akartunk inni, de a pincér nem értette, ezért egy cappucinót kértünk. Közben a svéd srác is ránk talált. A holnapi célunk megegyezik, talán holnap újra összefutunk. Fél 10-kor gyors búcsút vettünk, siettünk mindhárman a szállásunkra. Az övéké állami szállás, 7 Euro reggelivel, de 7-kor el kell hagyni a szállást. Nálunk 10-kor villanyoltás volt, es 7-ig csendben kell maradni. Szerintem nem fogunk korán indulni. Na, megyek én is aludni, bár a koffeintől most nem vagyok álmos.

3. nap, Larrasoaña - Uterga, 33 km, városnézéssel 9 óra 10 perc

Tegnap két német főzött kolbászos, tejszínes, sajtos tésztát, vagy tízen azt ettük, meg ittunk 2 üveg bort, fejenként 2 Euróba került. Nekem nem volt apróm, ezért nekem nem kellett fizetni, azt mondták, majd legközelebb én fizetek. A hangulat jó volt, a 60 éves holland és a hasonló korú kanadai arról beszélgettek, hogy Japánban van olyan WC, amin van egy gomb, ami pukizó hangokat hallatt, és elnyomja a természetes zajokat. Banyek, rá kellett jönnöm, hogy a pasik kortól és nemzettől függetlenül egyformák. :-) A hollandról egyébként kiderült, hogy biológus. Volt egy fiatal holland srác, aki júniusban indult Hollandiából gyalog, már a bakancsát elkoptatta, Pamplonában készült megjavíttatni, mert abban akarja végig nyomni Santiagóig. A jó hangulatú este után ismét jól aludtam, és nem ébredtem fel a horkolókra, csak reggel volt furcsa álmom, de szerencsére 6.00-kor szólt a telefonom. Csend volt, senki nem mozdult. Visszaaludtam. 6.06-kor ismét szolt az ébresztőm, akkor kezdtek el mozogni az emberek. Magamhoz kepést gyorsan elkezdtem pakolni, de ez igen lassúnak tűnt a többiekhez képest. Tettem egy elhatározást, hogy nem iszom kávét a camino alatt. Carmen reggel megkérdezte, hogy hozzon-e nekem kávét az automatából, és nem tudtam nemet mondani. Az automata nem működött, és csak tejporos meleg vizet adott ki cukorral. Carmen azt mondta, lassítani akar, mert érezni akarja a caminót. Az ember homo relationis, kapcsolataiban elő ember, ezt tanultuk filozófiai antropológián. Carmen megvárt engem, és együtt indultunk útnak. Azóta sem tudom, hogy azért, mert nekem volt fejlámpám, vagy mert lassítani akart. :-) 6.50-kor indultunk útnak, fejemen a lámpával botorkáltunk a sötétben. Egyébként nem is értem, hogy Carmen milyen német, hogy nincs fejlámpája. Egy németnek mindene van, és mindenre felkészült. :-)

 Rövid út után ismét esni kezdett, előbb kicsit, aztán nagyon. 2,5 óra gyaloglás után megálltunk reggelizni, a tegnap vásárolt kenyeret és sajtot ettem. Trinidad de Arreban egy albergue bejáratánál ültünk le, ahol nem esett. Hamarosan beért minket a lengyel fejű nemet, csatlakozott hozzánk. Megmondta a nevet is, de elfelejtettem, pedig Carmen szerint tipikus német neve van. Együtt folytattuk az utunkat Pamplonába. Hol németül beszéltek, hol angolul, aztán egyszer csak Carmen megkérdezte tőlem, hogy meg akarom-e nézni a katedrálist. Meg akartam, majd a német pasit magára hagytuk, mert ő Pamplonáig jött csak. A katedrális felújítás alatt volt, és nem találtunk rajta bejáratot, ami nyitva lett volna. A katedrális oldalánál botorkáltunk, amikor odajött hozzánk egy szerzetesnővér, azt hittem, segít megtalálni a bejáratot, de spanyolul magyarázott valamit lelkesen, meg hogy Pamplonában merre van az albergue, és cseppet sem zavarta, hogy egy kukkot sem értünk, mindeközben végig mosolygott. 

Megérkeztünk Pamplonába

Ezeken az utcákon futtatják a bikákat

Tovább sétáltunk Pamplonában, megnéztük az utcát, ahol futtatják a bikákat a San Fermin ünnepek alatt, majd bementünk a San Lorenzo templomba, ahol San Fermin földi maradványait őrzik. Egy spanyol néni odajött hozzam, és beszelt hozzam valamit nagy lelkesen spanyolul, megkérdezte, hogy Santiagóba megyünk-e, meg hogy honnan jöttem (fogalmam sincs, hogyan értettem meg), majd nagy nehezen mondtam, hogy Carmen német. Erre odament hozzá, a pápát emlegette, majd összepuszilta, aztán odament a nagy korpuszos kereszthez, és összecsókolgatta a Jézus szobrot, aztán meg engem is, amikor észrevette, hogy távozni készülünk, és mondott is valamit, de nem értettük. A templom után szereztünk kaját, jól eltekeregtünk a sárga jelzésű úttól, de nagy nehezen visszataláltunk. Kifele haladtunk Paplonából, amikor nagyon rákezdett az eső, szidtam magam, amiért csak a kamáslimat vettem fel, és nem az esőnadrágomat, de tegnap annyira melegem volt benne, meg nem is esett nagyon az eső. Na, ma csurom vizes lett a gatyám. Ez volt a mélypont. Aztán egy füves részen mentünk át, és örömmel vettem eszre, hogy a tegnapi nap során összesározódott bakancsom tiszta lett, ez annyira feldobott, hogy elmúlt a rossz kedvem.

Albergue Cizur Menorban

Eredetileg csak Cizur Menorig terveztem a mai utat, de elég korán odaértünk, meg Carmen tovább akart menni, és mondtam neki, hogy csatlakoznék hozzá. Egyébként nagyon szép régi épületben volt a Cizur Menor-i albergue, le is fényképeztem, de nem mentünk be.

Zarándokemlékmű

Szélerőművek

Cizur Menor határában megebédeltünk, aztán földúton folytattuk utunkat, ami előbb sík volt, aztán fokozatosan emelkedett, majd felvezetett a hegy tetejére, ahol szélerőművek sorakoztak. Az eső elállt, lent a szel sem fújt, de fent a hegy tetején mar igen, nem véletlen vannak ott szélerőművek. :-) A hegy tetején ott voltak a fémzarándokok, egy emlékmű, amit minden caminóról szóló könyvben, filmben mutogatnak. Kicsit pihentünk, aztán folytattuk utunkat egy kavicsos, meredek úton lefele. Aztán végre megérkeztünk Utergába. Itt magánszállás van, 10 Euró a szállás. Vacsoráztunk érkezés, fürdés, mosás után, de nagyon éhes voltam, és itt nincs bolt, szóval megbeszéltük Carmennel, hogy eszünk zarándokmenüt, ami 12 Euró. 3 fogás volt, egy tál paradicsomos tészta sajttal, majd csirke sült krumplival, és a desszert, én sárgadinnyét ettem. 4-en kaptunk 1 üveg bort, de csak Carmennel ketten ittunk. Persze nem hagytuk ott. :-) Itt a szálláson 16 hely van, 8 emeletes ágy, nagyon kulturált és tiszta. Egy német pár van rajtunk kívül, meg 3 svéd, meg egy öreg fószer, aki tök antiszoci. Az asztalnál heten ültünk, és baromi rossz érzés volt 3 német és 3 svéd között egyedüli magyarként lenni. Én is akarok egy magyart. :-/ A vacsora közben jót beszélgettünk, érdekesek ezek az estek, mint egy cseregyakorlaton, csak itt mindig másokkal találkozik az ember. A tegnapi társaságból mindenki Pamplonában maradt, csak ketten jöttünk tovább. Ki tudja, holnap kikkel találkozunk? Egyébként mindenem fáj, legjobban a vállaim, meg tele vagyok kiütésekkel. Hiába no, megmondta a bőrgyógyászom, hogy ne hordjak műszálas cuccokat. De legalább nem viszketnek. És ha rosszabbodna, van nálam szteroidos krém. Jó hír, hogy a 2 napja kimosott zoknim megszáradt. :-) Ha valamelyikőtök ráér, légyszi nézze már meg az észak-spanyolországi időjárást, és küldje el nekem sms-ben. Általában 1 Euróért 20 percet netezhetek, itt kivételesen 1 Euró 30 perc. Ja, és most alsó ágyon alszom, felettem nincs senki. :-)